Andik István
| Andik István | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Raák Elvira |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1935) |
Andik István (Kővágószőlős, 1910. november 20.[1] – Pécs, 1977. január 23.)[2] magyar belgyógyász, tüdőgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1956).
Élete
Andik István (1882–1965) kovácsmester és Papp Julianna fiaként született Baranya vármegyében.[3] A pécsi Pius-Alapítványi Jézus-Társasági Katolikus Gimnáziumban érettségizett (1930). 1935-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá. 1935-től 1949-ig az Erzsébet Tudományegyetem (1948-tól Pécsi Tudományegyetem) Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1949 és 1952 között a Pécsbányatelepi Kórház belgyógyász főorvosa és igazgatója volt. Ezt követően visszatért a(z) – 1951-től önálló intézményként működő – Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1954-től docens, 1970-től egyetemi tanár, 1974-től haláláig a Kórélettani Intézet igazgatója volt. A táplálékfelvétel szabályozásával és a szénbányászok szilikózisával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. Légzésfiziológiai laboratóriumot hozott létre, melyet korszerű eszközökkel szereltetett fel. Kutatásait kiterjesztette a poros munkakörnyezetben dolgozókra is. Mintegy ötven tudományos publikációja jelent meg hazai és nemzetközi szaklapokban. Felesége Raák Elvira. Gyermekei Andik Zoltán és dr. Majorné dr. Andik Györgyi (1940–2001) osztályvezető főorvos. A pécsi központi temetőben kísérték utolsó útjára.
Művei
- A jóindulatú méhvérzések röntgenkezelése. (Orvosképzés, 1935, 7. különszám)
- A thiouracyl hatása a táplálkozásra. Donhoffer Szilárddal. (Orvosi Hetilap, 1948, 3–4.; Orvosok Lapja, 1948, 14.)
- A hyperthyreosis methylthiouracil- és aminothiazol-kezeléséről. Farkas Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1948, 7.; Orvosok Lapja, 1948, 18.)
- Az ingerképzés és -vezetés. (Donhoffer Szilárd: Kórélettan. Budapest, 1957)
Díjai, elismerései
- Kiváló orvos (1967)
- Semmelweis Ignác-díj (1972)
Jegyzetek
- ↑ Születési bejegyzése a kővágószőlősi polgári születési akv. 27/1910. folyószáma alatt. familysearch.org. (Hozzáférés: 2024. november 26.)
- ↑ Gyászjelentése (1977). (Hozzáférés: 2024. november 26.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a kővágószőlősi polgári házassági akv. 24/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 26.)
Források
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Donhoffer Szilárd (1977. március 20.). „Andik István”. Orvosi Hetilap 118 (12), 671. o. (Hozzáférés: 2024. november 26.)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
További információk
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
