Andrásfi Gyula
| Andrásfi Gyula | |
| Született | 1908. augusztus 12. Perbete |
| Elhunyt | 1981. november 25. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Losert Mária (h. 1939–?)[1] |
| Foglalkozása | diplomata, politikus, főispán |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (12-1-9)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andrásfi Gyula témájú médiaállományokat. | |
Andrásfi Gyula (Perbete, 1908. augusztus 12. – Budapest, 1981. november 25.) diplomata, főispán, pártpolitikus.
Élete
Andrásfi András és Jezsó Katalin fiaként született. Cipésznek tanult, Rákospalotán nyitott saját cipészműhelyt 1928-ban. Még 1921-ben kapcsolódott be az ifjúmunkások mozgalmába, először a Bőripari Munkások Szövetsége, majd 1924-ben az MSZDP tagja lett. 1930-ban kilépett a szociáldemokrata pártból, és a belépett a KMP-be, ahol az ún. sejt- és körzeti titkár lett, két év múlva pedig a fővárosi pártbizottságba is bekerült. 1935-ben letartóztatták, a következő évben rendőri felügyelet alá került, 1942-ben pedig börtönbe vetették. 1944-ben büntetőszázadba osztották, ám megszökött. A második világháború után 1945-ben az újjászerveződő kommunista párt, az MKP újpesti, majd 1946 és 1947 között délpesti, végül 1947–48-ban Bács-Bodrog vármegyei titkára volt. 1948-ban Abaúj-Zemplén vármegye főispánjának tették meg, 1949-től a moszkvai magyar nagykövetségen volt első tanácsos, egészen 1951-ig. 1951 és 1956 között különböző minisztériumokban töltött be vezető beosztást. Az 1956-os forradalom idején fegyverrel szállt szembe a forradalmárokkal, szerepet vállalt az újpesti pártház, illetve a tanácsház visszafoglalásában. A forradalom után az újpesti tanács elnöke lett, majd 1961-ben ulánbátori nagykövetté nevezték ki, mely posztján 1968-as nyugdíjazásáig megmaradt. Haláláról beszámolt a Magyar Nemzet 1981. november 26-i száma.[3] 1981. december 1-jén temették el a Fiumei úti sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában.[3][4]
Emlékezete
Budapest IV. kerületében, Káposztásmegyeren 1988-tól 2000-ig utca viselte nevét (ma Kósa Pál sétány).
Jegyzetek
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest X. kerületi polgári házassági akv. 118/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. február 12.)
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=68&layout=s
- ↑ 3,0 3,1 Andrásfi Gyula. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 21.
- ↑ 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
Források
- Andrásfi Gyula. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 21.
- Andrásfi Gyula. Névpont 2016. nevpont.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
- Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó, 2003. 70., 279. old.
További információk
- Andrásfi Gyula. Történelmi Tár. tortenelmitar.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
- Kékesdi Gyula: Emlékezés A. Gy.-ra, születésének 75. évfordulóján (Népszabadság, 1983. aug. 12.)
- A. Gy. (Magyar Nemzet, 1983. aug. 12.)
- Ács Irén: A. Gy. (Pártélet, 1983).
- Budapesti közéleti névmutató 1945-1950. A budapesti nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. Az anyagot gyűjt. és összeáll. Halasi László. Bp., Ságvári Ágnes, 1980. (Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció, 4.)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987.
- Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4
- Újpesti életrajzi lexikon. Összeáll. Kadlecovits Géza. Bp., Újpesti Városvédő Egyesület, 1998.
- Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002.
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
