Anton von Prokesch-Osten

Anton von Prokesch-Osten
Josef Kriehuber litográfiája, 1855
Született
Elhunyt
Állampolgársága
Házastársa	Irene Kiesewetter von Wiesenbrunn (1832. november 25. – nem ismert)
Gyermekei	hét gyermek: Anton Prokesch von Osten the Younger
Szülei	Maximilian Franz Prokesch
Foglalkozása	diplomata író politikus numizmatikus scientific explorer
Tisztsége	az Osztrák Császárság követe Poroszországban Ambassador of Austria to Greece (1834–1849) ambassador to the German Confederation (1853–1855) az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – ) az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete az Oszmán Birodalomban (1867–1871)
Kitüntetései	Szent Sír Lovagrend tagja
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton von Prokesch-Osten témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Anton von Prokesch-Osten

Anton von Prokesch-Osten (Graz, 1795. december 10. – Bécs, 1876. október 26.) gróf, osztrák államférfi.

Élete

Grazban, majd Freiburgban nevelkedett és részt vett az 1813-15-ös francia hadjáratokban. 1815-ben Károly főherceg irodájában volt alkalmazva, 1816-tól pedig az olmützi hadapród-iskolában mint a matematika tanára működött. 1818-ban kinevezték Schwarzenberg herceg és tábornagy szárnysegédjévé, akinek emlékiratait (Bécs, 1822, újabb kiadás: 1861.) aztán sajtó alá rendezte. Ezekben az években ismerkedett meg Schönbrunnban I. Napóleon fiával, a reichstadti herceggel, aki ritka bizalommal viselkedett iránta és még legtitkosabb vágyait és reményeit sem titkolta Prokesch-Osten előtt. A katonai pályán fokozatosan emelkedve mint százados Triesztbe került, ahonnan hosszabb keleti utazásra indult. 1830-ban I. Ferenc Bécsbe hívta vissza, és a kelet lovagja (Ritter von Osten) címen nemesi rangra emelte. 1830-ban mint az osztrák hadsereg törzskari főnöke Bolognába ment, 1833-ban pedig a szultán és az egyiptomi alkirály között a béke közvetítése végett Kairóba utazott. 1834-től 1849-ig mint követ Athénben működött; eközben tábornoki és bárói rangra emelkedett, 1848-ban pedig altábornaggyá nevezték ki. 1855. december 20-án ideiglenes követ lett Konstantinápolyban, és 1867-ben ugyanott nagykövetté nevezték ki. Beust bukása után ő is visszalépett. 1863-ban táborszernagyi rangot nyert és 1871. november 3-án grófi rangra emelték. A Magyar Tudományos Akadémiában, melynek kültagja volt, Ipolyi Arnold tartott felette emlékbeszédet. Kleine Schriften (1842-47, 7 kötet) címen sajtó alá rendezett munkáiban katonai dolgok, életleirásokkal foglalkozik és ezen felül e gyűjtemény költeményeket is tartalmaz és az 1831-33-as török-egyiptomi háborúnak történetét is közli. Költeményei közül különösen a Makkabäer című eposza és a keleti jellegű Das Gebet megemlítendők. Kiváló éremgyűjteményét megvette a berlini múzeum (1875). Hagyatékából több rendkívül érdekes és fontos munka jelent meg: Mein Verhältnis zum Herzog von Reichstadt és Zwei Sendungen nach Neapel (Stuttgart, 1878); Briefwechsel mit Herrn von Gentz und Fürst Metternich (Bécs, 1881, 2 kötet); Briefe des Grafen P., k. u. k. österr. Botschafter aus d. J. 1849-55 (uo. 1896). Mostoha atyjával, Schnellerrel való levelezését kiadta E. Münch (Stuttgart, 1870).

Nevezetesebb művei

• Über den Feldzug 1814 (Bécs, 1823);
• Erinnerungen aus Âgypten und Kleinasien (uo. 1829-31, 3 kötet);
• Das Land zwischen den Katarakten des Nil (uo. 1832);
• Reise ins Heilige Land (uo. 1831);
• Denkwürdigkeiten und Erinnerungen aus dem Orient (kiadta Münch, Stuttgart 1836-37, 3 kötet);
• Geschichte des Abfalls der Griechen vom türkischen Reich 1821 und der Gründung des hellenischen Königreichs (uo. 1867, 6 kötet);
• Mehemed Ali, Vicekönig von Âgypten; aus meinem Tagebuch 1826-41 (uo. 1877).

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X