Armadilló-gyík
Armadilló-gyík | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Cordylus cataphractus Boie, 1828 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Armadilló-gyík témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Armadilló-gyík témájú médiaállományokat és Armadilló-gyík témájú kategóriát. |
Az Armadilló-gyík vagy páncélos tobzosfarkúgyík (Cordylus cataphractus) a hüllők (Reptilia) a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a tobzosfarkúgyík-félék (Cordylidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Dél-Afrika nyugati és Namíbia déli része. Élőhelyét a sziklakibúvásos száraz bozótosok alkotják.
Megjelenése
Testhossza 16-21 centiméter. Világosbarna színű, zömök testű gyík. Törzsét és farkát nagy, erősen ormós, tüskés, egymást jellegzetesen átfedő pikkelyek fedik.
Életmódja
Nappal aktív, ízeltlábúakkal táplálkozik. Védekezésként hasoldala felé összetekeredik, hasát tüskés farkával takarja el.
Szaporodás
Elevenszülő, 1-2 ivadéka van.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
- Arkive.org
További információk
- Mark O'Shea, Tim Halliday. Hüllők és kétéltűek. Taramix (1998). ISBN 978-963-87799-2-2