Arnolt Bronnen
| Arnolt Bronnen | |
| Élete | |
| Született | 1895. augusztus 19. Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1959. október 12. (64 évesen) Kelet-Berlin, Német Demokratikus Köztársaság |
Arnolt Bronnen (Bécs, 1895. augusztus 19. – Oranienburg, 1959. október 12.) osztrák drámaíró és filmrendező.
Élete és pályája
Zsidó apától és keresztény anyától született.[1] Debütáló darabja a Parricide (Vatermord, 1922) című expresszionista színmű. A Cambridge Guide to Theatre szerint a darab „erotikus, antiburzsoá, fekete expresszionizmusa” „szenzációt keltett” a közönség körében. Bronnen írta A fiatalság születése (Geburt der Jugend, 1922) és a Die Excesse (1923) című műveket is.[2] Miután egyidejűleg különböző filmes és színpadi projekteken dolgozott, 1923-ban Bertolt Brechttel közösen rendezte a Pastor Ephraim Magnus című dráma sűrített változatát (a Cambridge Guide szerint nihilista és expresszionista darab, tele perverziókkal és szado-mazochista motívumokkal) írta Hans Henny Jahnn.[3] 1933-ban Bronnen aláírta a Gelöbnis treuester Gefolgschaftot, amelyben „abszolút hűségesküt” tett Adolf Hitlernek.[4] A második világháború után csatlakozott a kommunizmushoz.[2] Kelet-Berlinben halt meg, és a Dorotheenstadt temetőben nyugszik.[5]
Jegyzetek
- ↑ The Menorah Journal 19 (1930) 170.
- ↑ 2,0 2,1 Banham (1998, 132)
- ↑ Banham (1998, 553), Sacks (1994, xviii), and Willett and Manheim (1970, viii)
- ↑ 88 "writers", from Letters of Heinrich and Thomas Mann, 1900-1949, Weimar and Now: German Cultural Criticism 12, University of California Press 1998, ISBN 0-520-07278-2, pp. 367–68.
- ↑ Taylor (1980, 65).
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Arnolt Bronnen című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Arnoldt Bronnen gibt zu Protokoll, Hamburg, 1954
- Leonello Vincenti, A huszadik század német színháza, Torino, 1925
- René Lauret, Le théâtre allemand d'aujourd'hui, Párizs, 1934
- Giovanni Necco, Arnoldt Bronnen, Realizmus és idealizmus a modern német irodalomban, Bari, 1937, 220–227.
- Banham, Martin (szerk.) 1998 A Cambridge-i Útmutató a színházhoz Cambridge: Cambridge UP. ISBN 0-521-43437-8
- Sacks, Glendyr. 1994 – Egy Brecht-naptár. In The Cambridge Companion to Brecht Ed. Peter Thomson és Glendyr Sacks. Cambridge Companions to Literature. Cambridge: Cambridge University Press ISBN 0-521-41446-6 pp. xvii – xxvii.
- Taylor, Ronald. 1980. Irodalom és társadalom Németországban – 1918–1945 Harvester tanulmányok a kortárs irodalomban és kultúrában 3. Brighton, Sussex: Harvester Press / Totowa, New Jersey: Barnes & Noble. ISBN 9780389200369 .
- Thomson, Péter. 1994 – Brecht életei. In The Cambridge Companion to Brecht. Ed. Peter Thomson és Glendyr Sacks. Cambridge Companions to Literature. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-41446-6 p. – .
- Willett, John és Ralph Manheim. 1970. „Bevezetés”. Összegyűjtött színdarabokban: Bertolt Brecht egyike. Ed. John Willett és Ralph Manheim. Bertolt Brecht: Színművek, költészet és próza Ser. London: Methuen. ISBN 0-416-03280-X pp. vii – xviii.