Arthracanthida

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Arthracanthida
Rendszertani besorolás
Ország: Rhizaria
Törzs: Retaria
Altörzs: Sugárállatkák (Radiolaria)
Osztály: Acantharia
Rend: Arthracanthida
Schewiakoff 1926[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Arthracanthida témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arthracanthida témájú kategóriát.

Az Arthracanthida a Retaria Acantharea csoportjának kládja.[2]

Történet

Az Arthracanthidát 1926-ban írta le Vlagyimir Tyimofejevics Sevjakov,[2][1] aki 145 Acantharia-morfofajt különböztetett meg 49 vagy 50 nemzetségben és 4 alrendben.[3] Bernstein et al. 1999-es rendszertanában a 4 rend egyikeként szerepel.[4] 1967-ben igazolta Hmeleva, hogy a Phaeocystis szimbiózisban él vele.[3] Febvre és Febvre-Chevalier 2002-ben az Euacanthia alosztályba sorolták, melynek közös jellemzője a 20 tömör tüske.[5] A 2011 előtti meghatározás szerinti Arthracanthida és Symphyacanthida keveredtek, ezért ekkor Decelle et al. módosították meghatározását: néhány, az E és F kládon kívüli taxont átsoroltak.[4] Thomas Cavalier-Smith 2018-ban a Symphyacanthidát az Arthracanthidával egyesített kládként írta le,[6] azonban Adl et al. 2019-es rendszertanában a két klád külön szerepel.[2]

Genetika

Szekvenált genommal rendelkező fajai 2011-ben nem voltak.[4] Az Amphilonche elongata 2-es típusú β-tubulin 1-es izoforma génje 2013 novemberében jelent meg,[7] de az első teljes 18S rRNS-szekvenciák 2004-ben váltak ismertté.[8] Az első több gént egyszerre tartalmazó szakasz az Acanthostaurus nordgaardiból származik, 3636 bp hosszú lineáris DNS a 18S rRNS egy részével, az ITS1, az 5,8S rRNS és az ITS2 egészével, valamint a 28S rRNS egy részével. 2011-ben szekvenálták Krabberød et al.[9]

Filogenetika

Az Acantharia molekuláris filogenetikai úton megállapított E kládja 18S és 28S rRNS alapján. 4 alkládja van (E1–E4) összesen 5 családdal.[4] Az E és F kládok – az Arthracanthida és a Symphyacanthida – testvércsoportok, és az Acantharia legkésőbb kialakult tagjai.[10]

Morfológia

Vastag kapszulája a sokmagvú pigmentált endoplazmát és az ektoplazmát elhatárolja, és a Spumellaria és a Phaeodaria kapszulájától eltér: nem perforált, és eltérő eredetű.[11] Axopódiumait hatszögletű mikrotubulus-csoportok támasztják. A szaporodáson kívül mindig rendelkezik minden ismert faja szimbionta algákkal a szaporodáson kívül. 20 törékeny, a tengervízben lévő stroncium alacsony mennyisége miatt könnyen oldódó[3] tömör radiális tüskéje periszpikuláris vezikulummal körülvett cölesztinből (SrSO4) áll, ezért váztüskéi nem találhatók meg az üledékben,[2][5] és a sejt közepéhez lapjain vagy leveles szélein szorosan rögzül a Symphyacanthida tüskéihez hasonlóan.[4] Kontraktilis mionémákkal is rendelkezik.[5] Egyes fajok 4 ellentétes laterális tüskével rendelkeznek, melyekből apofízisek ágaznak ki, rácsos vagy perforált lemezt adva.[5] Ezek lehetővé teszik a rögzített és kibontott vázat.[10] Az E3 és E4 kládok héja rácsos, az E1-é és E2-é nem, bár ezt Sevjakov eredeti rendszertana nem tekintette fontos jellemzőnek.[4]:3. ábra, 445

Ökológia

Többnyire a fotikus zónában él a Phaeocystis nemzetségbe tartozó endoszimbionta algái révén,[12] ezért kevés szekvencia ismert a mezopelágikus és a mélyebb zónákból:[10] míg a teljes Acantharia szekvenciaszáma a mélységgel pozitív, az Arthracanthida, a Symphyacanthida és a Chaunacanthida szekvenciaszámai negatív korrelációt mutatnak.[12]:2957 Így míg a fotoszimbionta kládok a kis és nagy Acantharia-közösség szinte egészét alkotják, a mély klorofillmaximumban a Chaunacanthida és az A klád is jelentős arányt tesznek ki, a közepes és nagy mélységű vizekben a nem fotoszimbionta kládok vannak többségben, és az Arthracanthida kisebbséget tesz ki. Ennek ellenére az Arthracanthida–Symphyacanthida amplikonszekvencia-variánsok 14%-a megtalálható a fotikus és afotikus zónákban egyaránt, azonban mindkét zónában több helyen is előfordulhat.[12]:2957, 2959 Egyes fajai a pikoplankton részei, mások ennél nagyobbak: a kis és nagy méretű frakcióban egyaránt megtalálták Cheung et al.[13]:2962

Életciklus

Ivaros szaporodása gamontociszta- és pregametogenetikus cisztaképzés nélkül,[2] a vegetatív fázisban történik, ennek során a példányok egymásnak átadnak szimbionta algákat, ezért szaporodása során is a fotikus zónában található.[10]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Schewiakoff W. Die Acantharien des Golfes von Neapel, Fauna und Flora des Golfes von Neapel (1926) 
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  3. 3,0 3,1 3,2 Biard T (2022. április 24.). „Diversity and ecology of Radiolaria in modern oceans”. Environ Microbiol 24 (5), 2179–2200. o. DOI:10.1111/1462-2920.16004. PMID 35412019. PMC 9322464. (Hozzáférés: 2025. január 31.) 
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 Decelle J, Suzuki N, Mahé F, de Vargas C, Not F (2011. december 8.). „Molecular phylogeny and morphological evolution of the Acantharia (Radiolaria)”. Protist 163 (3), 435–450. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.10.002. PMID 22154393. (Hozzáférés: 2025. január 31.) 
  5. 5,0 5,1 5,2 5,3 Febvre J, Not F. Acantharia, Encyclopedia of Life Sciences. DOI: 10.1002/9780470015902.a0002102.pub2 (2015. november 16.). Hozzáférés ideje: 2025. január 31. 
  6. Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090. 
  7. Hou Y, Sierra R, Bassen D, Banavali NK, Habura A, Pawlowski J, Bowser SS (2013. szeptember 4.). „Molecular evidence for β-tubulin neofunctionalization in Retaria (Foraminifera and radiolarians)”. Mol Biol Evol 30 (11), 2487–2493. o. DOI:10.1093/molbev/mst150. PMID 24008583. (Hozzáférés: 2025. január 31.) 
  8. Hexaconus serratus gene for small subunit ribosomal RNA, complete sequence, isolate:725. Nucleotide . NCBI. (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  9. Krabberød AK, Bråte J, Dolven JK, Ose RF, Klaveness D, Kristensen T, Bjørklund KR, Shalchian-Tabrizi K (2011. augusztus 10.). „Radiolaria divided into Polycystina and Spasmaria in combined 18S and 28S rDNA phylogeny”. PLoS One 6 (8), e23526. o. DOI:10.1371/journal.pone.0023526. PMID 21853146. PMC 3154480. 
  10. 10,0 10,1 10,2 10,3 Decelle J, Martin P, Paborstava K, Pond DW, Tarling G, Mahé F, de Vargas C, Lampitt R, Not F (2013. január 11.). „Diversity, ecology and biogeochemistry of cyst-forming acantharia (radiolaria) in the oceans”. PLoS One 8 (1). DOI:10.1371/journal.pone.0053598. PMID 23326463. PMC 3543462. 
  11. Zettler LA, Sogin ML, Caron DA (1997. október 14.). „Phylogenetic relationships between the Acantharea and the Polycystinea: a molecular perspective on Haeckel's Radiolaria”. Proc Natl Acad Sci U S A 94 (21), 11411–11416. o. DOI:10.1073/pnas.94.21.11411. PMID 9326623. PMC 23483. (Hozzáférés: 2025. január 31.) 
  12. 12,0 12,1 12,2 Brisbin MM, Brunner OD, Grossmann MM, Mitarai S (2020. augusztus 3.). „Paired high-throughput, in situ imaging and high-throughput sequencing illuminate acantharian abundance and vertical distribution”. Limnol Oceanogr 65. (Hozzáférés: 2025. január 31.) 
  13. Cheung MK, Au CH, Chu KH, Kwan HS, Wong CK (2010. március 25.). „Composition and genetic diversity of picoeukaryotes in subtropical coastal waters as revealed by 454 pyrosequencing”. ISME J 4 (8), 1053–1059. o. DOI:10.1038/ismej.2010.26. PMID 20336159. (Hozzáférés: 2025. január 31.)