Auguste Burdeau
Auguste Burdeau | |
![]() | |
Fotós portré a második Félix Potin kollekcióból. | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Montée de l'Observance[1] |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Bourbon-palota[2] |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja (1871. december 9.) |
Sírhelye | Az adatok szerializációja sikertelen |
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Burdeau témájú médiaállományokat. | |
Auguste-Laurent Burdeau (Lyon, 1851. szeptember 10. – Párizs, 1894. december 12.) francia bölcsész, író és politikus.
Életrajza
Szegény szülők gyermeke volt. Elemi iskoláit Párizsban végezte. 1870-ben önkéntesként harcolt a porosz–francia háborúban, de Sedannál megsebesült és a németek fogságába esett, akik Bajorországba internálták. A háború után a filozófia tanára lett Saint-Étienne-ben. 1879-ben indította a Bulletin de Correspondance universitaire-t. 1880-ban Párizsba hívták a Nagy Lajos Líceum tanárának. 1881-ben Paul Bert közoktatásügyi miniszter hivatalfőnökké nevezte ki, de erről a pozícióról 1882-ben leköszönt. 1885 októberében Rhône megyében megválasztották képviselőnek; a radikálisokhoz csatlakozott és közoktatásügyi kérdésekben szólalt fel leginkább. A II. Vilmos német császár által a munkásosztály érdekében 1890 márciusában Berlinbe összehívott nemzetközi gyűlésen Burdeau képviselte Franciaországot, a kamara pedig a pénzügyi bizottság előadójának választotta meg. Lefordította Herbert Spencer «Essay»-ét (1877-83, 3 kötet), továbbá Arthur Schopenhauer Grundprobleme der Ethik (1888, 3 kiad.) és Die Welt als Wille und Vorstellung (1888, 2 kötet) című műveit. 1882-ben kidolgozta a L'instruction morale á l'école című munkát. Számos folyóirat munkatársa volt. 1892. február 27-én a közmunkák minisztere lett a Émile Loubet kormányában. Amikor Édouard Drumont antiszemita agitátor a Libre Parole-ban a francia bank privilégiumának meghosszabbítása fölött folyó vita alkalmával megvásárolt egyénnek nevezte, Burdeau pert indított ellene, és a rágalmazót három hónapra ítélték. 1892. július 13-án Burdeau a megbuktatott Cavaignac helyett átvette a tengerészeti minisztérium vezetését és rá tudta venni a kamarát a Cavaignac által kért 40 milliónyi póthitel megszavazására. 1893 februárjában a Loubet-kormány többi tagjával együtt lemondott állásáról. Május 31-én megválasztották a költségvetési bizottság előadójává.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Lyon Municipal Archives
- ↑ párizsi városháza: Vital records of Paris
Források
- Burdeau. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- A francia parlament tagjai
- Lyoniak
- 1851-ben született személyek
- 1894-ben elhunyt személyek
- Francia pedagógusok
- Francia műfordítók
- Francia újságírók
- A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek
- A porosz–francia háború katonái
- Hadifoglyok
- Franciaország miniszterei
- A francia Becsületrend kitüntetettjei
- Közmunkaügyi miniszterek