Bázikus síklápok
A bázikus síklápok társulástani rendje (Caricetalia davallianae Br.-Bl. 1949) a tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai közül alapvetően az üde láprétek növénytársulásait (a bázisokban gazdag, fátlan síklápokat) fogja közös rendszertani kategóriába.
Kialakulásuk, elterjedésük
Elterjedési központja Közép-Európa, ahol főleg a hegy- és dombvidékeken találjuk őket, bár társulásaik a síkságoktól egészen az alhavasi régióig előfordulnak. Tőzegben gazdag talajú lápok feltöltődése során keletkezett láprétek és részben üde, csorgó vízzel öntözött csermelyrétek társulásai, amelyek tőzegében sok az ásványi anyag, főleg a kalcium, a foszfor és a nitrogén.
Megjelenésük, fajösszetételük
A lápoktól eltérően társulásaik rendkívül fajgazdagok.
Rendszertani felosztásuk
A rendnek két társuláscsoportját különböztetik meg:
- üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae),
- Caricion atrofusco-saxatilis;
ezek közül az előbb síksági–alacsonyhegyvidéki környezetre jellemző; Magyarországról nyolc társulását ismerjük. A montán–szubalpin jellegű Caricion atrofusco-saxatilis társulásai Magyarországról hiányoznak. Egyes szerző hegyvidéki társulásnak tekintik, és külön társuláscsoportba sorolják a gyapjúsásos üde lápréteket (előbb Eriophorion latifolii Br.-Bl. & R.Tx. 1943, majd Eriophorion gracilis Prsg ex Oberd. 1957 néven); Borhidi, 2003 szerint különvételük florisztikailag indokolatlan.
Források
- Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
- Lájer, 1998: Lájer Konrád, 1998: Bevezetés a magyarországi lápok vegetáció-ökológiájába. Tilia 6: 84-238.