Barna Zsigmond
Barna Zsigmond | |
![]() | |
Született | 1829. február 8. Nagykároly |
Elhunyt | 1883. május 31. (54 évesen) Budapest |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34/1-1-50, jeltelen)[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Barna Zsigmond témájú médiaállományokat. | |
Nyermeghi Barna Zsigmond (Nagykároly, 1829. február 8.[2] – Budapest, 1883. május 31.) főjegyző, fővárosi tanácsos, ügyvéd. Pest városának főjegyzője, később tanácsosa, Barna Ignác és Barna Ferdinánd testvéröccse volt.
Élete
Apja gimnáziumi tanár volt Nagykárolyban.[3] Iskoláit szülővárosában, majd bölcsészeti tanulmányokat Szatmáron és Pécsett végzett. Pesti orvostanhallgató volt, amikor 1848 júniusában önként jelentkezett az alakulóban lévő 1. honvédzászlóaljba, december 28-tól őrmester, hadnagy, később főhadnagy volt alakulatánál a (fel-dunai), illetőleg a VII. hadtestben. „Az egész hadjáratot végig küzdötte; a télit Görgey alatt, a nyárit a VII. hadtestben Pöltenberg alatt. Világosnál mint főhadnagy tette le fegyverét. Zászlóaljának egy ütközetéből sem hiányzott. Gyuláról mint foglyot Aradra vitték s ott besorozták az 1. számú morva császári és királyi” gyalogezredbe. Tehát a szabadságharc leverése után 1849. december 15-től büntetésből közlegényként szolgált Lombardiában, majd szembaja miatt 1851 decemberében eltávozhatott.[2] Másik forrás szerint csak 1857. június 30-án szerelték le.[4] Városi aljegyző volt Nagykárolyban, 1861-től Pesten, majd a megüresedett főjegyzői széket vele töltötték be.[3] 1877-től tanácsnokká léptették elő, s mint írták a róla szóló visszaemlékezésben, a legnehezebb ügyosztályok terhe nehezedett rá (adóügyi, gazdasági majd a középítésügyi osztályoké), s bár központilag eltörölték a délutáni hivatalos órákat, nála mindig megmaradtak. 1867-től a Pest városi Honvédegylet tagja volt.[4] Ugyancsak, mint tiszteleti tag működött a Budapest Fővárosi Díjnokok Segélyegyletében.[5] Öngyilkos lett 1883. május 31-én, s Ráth Károly főpolgármesternek hátrahagyott búcsúlevele utóiratából kirajzolódik, hogy valóban az elhatalmasodott üldözési mániája okozta pillanatnyi elmezavar miatt: „Terrorizálva vagyok. A rendőrkémek mindig nyomomban vannak. Az isten szerelméért, hát miért? Elmém meg van zavarodva, dolgozni nem tudok.”[3] Temetése Budapest székesfőváros Törvényhatósága tisztviselőinek nagy részvéte mellett 1883. június 2-án történt meg, koporsóját a IV. kerületi (ma V. kerület) Só utca 14. szám alatti lakásából a Kerepesi úti temetőbe kísérték,[6] sírja ma jeltelen.[7] Felesége 1868-tól csanádi Meskó Berta volt (meghalt Budapesten, 1919-ben).[4] Nekrológja szerint „négy serdületlen árva” (Sándor, Borbála, Pál és János)[8] maradt utána.[2]
Munkái

- Emlékbeszéd, melyet néhai Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere arczképének leleplezési ünnepélyén tartott. Pest 1871.
- Jelentés szab. kir. Pest város törvényhatósága 1871. évi működésének főbb mozzanatairól. Uo. 1872.
- Átpillantás szab. kir. Pest város köztörvényhatósága 1867. évi május havában alakult s 1873. évi okt. 24. lelépett képviselő-testületének működése felett. Uo. 1873.
- Emlékbeszéd boldogult József cs. kir. főherczeg, Magyarország nádora születésének százados évfordulója ünnepén. Bpest, 1876.
Jegyzetek
- ↑ Nemzeti nagylétünk nagy temetője, 245, Tóth Vilmos
- ↑ 2,0 2,1 2,2 Magyarország és a Nagyvilág, 1883. június 3. 22. szám, 351–352. oldal. Halálozások rovat.
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Barna Zsigmond. Nekrológ. Magyarország és a Nagyvilág, 1883. június 10. 23. szám, 358. o.
- ↑ 4,0 4,1 4,2 Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. B.
- ↑ A segélyegylet gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum–OSZK
- ↑ Budapest szfőv. Törvényhatósági Bizottságának gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum–OSZK
- ↑ Tóth Vilmos:„Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018. 245. o.
- ↑ A család gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum–OSZK
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. II. kötet, 484. hasáb
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-1999.