Bartos Endre
| Bartos Endre | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | III. Béla Gimnázium |
Bartos Endre (Baja, 1930. január 16. – Baja, 2006. október 25.)[1] magyar festő- és szobrászművész.
Életpályája
Szülei: Bartos Nándor kántortanító és Sztriglic Irmin voltak. Tanulmányait szülővárosában végezte el; előbb a III. Béla Gimnáziumba járt, majd végül a Kertészképzőben érettségizett. Több alkalommal is felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de egyszer sem nyert felvételt. Ezután a fővárosi tanács városépítési osztályán dolgozott. 1954-ben hazaköltözött, és a járási tanács kulturális osztályán talált munkahelyet, majd 1962–1967 között Szegeden a városi tanács városépítési osztályának vezetője volt. 1967-től véglegesen visszatér Bajára, és a gázgyárban dolgozott 1977-ig. 1972-ben Baján önálló kiállításon mutatkozott be a nyilvánosság előtt. 1977-ben a szeme miatt leszázalékolták. 1994-től állandó kiállításai a Hadtörténeti Múzeumban: az Aradi Vértanúk plakettsorozat, valamint Mészáros Lázár portrédomborműve. 1997-ben megalakult a Bartos Galéria.
Munkássága
Autodidakta módon tanult; főleg érmeket, portrékat készített. Önerőből, önképzéssel küzdötte fel magát kiállító művésszé. Több mint 20 kiállítást rendezett Kiskunhalason, Budapesten, Kecskeméten, Dunaújvárosban és Székesfehérváron. A festészet mellett érmékkel is foglalkozott. Művészete expresszionista volt; a látványt világos kolorittal jelenítette meg. Az Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében kb. 30 db plakett és érem (1990–1993), a csávolyi aradi emlékművön 13 vértanú dombormű arcképe (1999) található.
Egyéni kiállításai
- 1987, 1989, 1996 Budapest
- 1988 Kazincbarcika, Kecskemét
- 1989-1991, 1994, 1996-1997 Baja
- 1992 Bácsbokod
- 1996 Pécs
- 1993-1997 különböző német városokban – München, Mindelheim, Bad Wörishofen, Wiesbaden, Bad Ems, Augsburg
Köztéri művei
- Aradi vértanúk emlékműve (Baja, 1989)
- Mészáros Lázár szülőházának helye (Baja, 1989)
- Habsburg-emlékmű (Baja, 1991)[4]
- Knézich Károly-emléktábla (Budapest, 1991)
- II. világháború áldozatainak emlékműve (Bácsbokod, 1992)
- Mészáros Lázár-emlékmű (Baja, 1994)
- Csermák Mihály-emléktábla (Baja, 1998)
- Aradi vértanúk emlékműve (Csávoly, 1999)
- Batthyány Lajos - Aradi vértanúk emlékműve (Kiskunhalas, 1999)
- Schmidt Antal (Bácsszentgyörgy, 2005)
Díjai
- Bács-Kiskun megyei Művészeti díj (1978)[1]
- Kiskunhalasi Állami Gazdaság Képzőművészeti Alapítvány ösztöndíja (1979-1991)
- Baja Város Kultúrájáért díj (2002)
- Baja Városért kitüntető cím (2004)
- Baja Város Hírnevéért díj (2006)[5]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Köztérkép.hu
- ↑ Köztérkép
- ↑ eltűnt vagy ellopták
- ↑ Petőfi Népe, 2006. április 5-i száma
Források
- Elhunyt Bartos Endre
- Artportal.hu Archiválva 2022. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X
- Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte: Seregélyi György. Szeged, 1988.
- Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. Nyíregyháza, Kállainé Virágh Irén, 1997.
- Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeállította: Szegedi László. Budapest, Alinea Kiadó, 2000.