Behbeit el-Hagara (بهبيت الحجارة, Bahbīt/Bahbait al-Ḥiǧāra,ókori egyiptomi nyelven Hebit, ḥbỉ.t) régészeti lelőhely Egyiptomban, a Nílusdeltavidékén, Manszúrától 8 kilométerre nyugatra. A lelőhely a Nílus damiettai ágánál fekszik, Szebennütosztól északra,[1] a mai Gharbijja kormányzóság területén.
Az itt épült, Iszeion néven ismert templom az első nagy templom volt, melyet Ízisznek szenteltek. A korábban itt állt szentélyekben férjével, Ozirisszel és fiával, Hórusszal imádták. A templomot a XXX. dinasztia uralkodói kezdték építeni (i. e. 380–343), és III. Ptolemaiosz alatt (i. e. 246–222) épült fel teljesen.[2] A templom Ízisz egyik legfontosabb kultuszközpontja lett, azonos jelentőségű, mint a felső-egyiptomi Philae. Az istennő mellett fiát, Hór-pa-khredet is tisztelték itt. A templom szokatlan módon teljes egészéből gránitból épült. Még az ókorban elpusztult, talán földrengés következtében, vagy mert köveit széthordták építőanyagnak. Ma csak szétszórt kőtömbök láthatóak a lelőhelyen.[1]
↑ 1,01,1Wilkinson, Richard H. (2000). The Complete Temples of Ancient Egypt. Thames & Hudson. pp. 10, 104–105
↑Wilkinson, Richard H. (2003). The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. Thames & Hudson. p. 149
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Behbeit El Hagar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Favard-Meeks, Christine (1991). Le temple de Behbeit el-Hagara. Essai de reconstitution et d'interprétation. Buske Verlag.