Bereczky Albert

Bereczky Albert
a Dunamelléki református egyházkerület püspöke
Született	1893. augusztus 10. Budapest
Elhunyt	1966. július 4. (72 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Munkássága
Felekezet	református
Püspökségi ideje 1948 – 1959
Előző püspök Következő püspök Ravasz László Szamosközi István
Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Bereczky Albert témájú médiaállományokat.

Bereczky Albert (Budapest, 1893. augusztus 10. – Budapest, 1966. július 4.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1948-tól 1959-ig, országgyűlési képviselő.

Élete

Budapest, Pápa és Bázel volt teológiai tanulmányainak városai. Hazatérve vidéken volt lelkipásztor. 1930-tól fővárosi lelkész. 1938-tól megszervezte az üldözötteket mentő szolgálatot, prédikációiban is síkraszállt az elkövetett jogtalanságok orvoslása érdekében. Politikai pályája szorosan összefüggött Tildy Zoltánéval, akivel régről ismerték egymást, még az 1920-as évek második felében alapítottak egy közös könyvkiadót Sylvester néven. Közben több református lapot is szerkesztett hosszabb-rövidebb ideig. Az 1920-as évek végén költözött Tahitótfaluba is. 1930-ban a nyomda áthelyezése után Tildyékkel együtt Budapestre költözött. 1929-től volt külső-lipót és külső-terézvárosi gyülekezetek lelkésze. Az általa szervezett gyűjtésből épült fel 1940-ben a Pozsonyi úton a Hálaadás-templom. Magyarország német megszállását követően Tildy oldalán aktívan bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A nyilas uralom idején illegalitásban működött, bújdosni kényszerült. A háború után Tildy ösztönzésére belépett a Független Kisgazdapártba, aminek színeiben beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is. Az 1945-ös választásokon a nagy-budapesti területi listáról jutott a törvényhozásba, ahol rövid ideig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban volt államtitkár. Sokat dolgozott az egyház és az állam közötti megegyezés érdekében. Az 1947-es választásokon a nagymértékű kommunista csalások ellenére is sikerült mandátumot szereznie. Ekkor bekapcsolódott az FKGP felsővezetésébe is, 1947. szeptember 12-én a politikai bizottság tagja lett egészen 1948. április 17-éig. 1948 júliusában a Duna melléki Református Egyházkerület püspökévé választották. 1948. október 7-ei hatállyal mondott le parlamenti mandátumáról, ettől kezdve csak egyháza számára munkálkodott. 1949 és 1958 között vezetője volt a református konventnek és zsinatnak is. Jelentős szerepe volt a református egyház és az állam megegyezésében; az egyházi békemozgalom egyik vezető személyisége lett. Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront elnökségének tagja volt. Egyre súlyosbodó betegsége miatt egyházi tisztségeiről 1958-ban lemondott.

ÁBTL iratok

ÁBTL. 3.1.2. – M-29608. Adta: „Szatmári”, (Szamosközi István református esperes 1959-1977 között püspök.) vette Valykó István rendőrhadnagy. Idő: 1958. október 10. Tárgy: Berzeczky Albert. 40-41. old. Berzeczky Albert püspök – az irányában gyakorolt megkülönböztetett elbánás ellenére – az országos választások küszöbén, tízéves jubileuma alkalmából kihatásában határozottan negatív beszédet mondott. A békepapokat nyíltan opportunizmussal és karrierizmussal vádolta és kilátásba helyezte az ezzel kapcsolatos személyi kérdések közeli megoldását. A kormány politikáját állhatatosan támogató egyházi vezetőkről úgy nyilatkozott, mintha ezeknek az egyházon belül nem lenne hitelük. Félreérthetetlenül kifejezést adott annak a véleményének, hogy amikor ezek szolgálatát, az egyezmény szellemében, a kormányzat támogatja, voltaképpen a „könnyebb ellenállás csábító kisértésének” enged. Ugyanakkor azt is hangoztatta, bizonyos fenyegető éllel, hogy az ilyen egyházi vezetők tisztségviselése csak „rövid lejáratú” lehet. Bereczkynek ez az álláspontja kísértetiesen hasonlít a Vatikánnak Horváth Richárdék ellen indított hajszájához és a magyar katolikus klérus kétarcú politikájához. Illik reá az az illetékes megállapítás: általánosságokban mozgó helyeslés a „nagypolitikában”, a demokratikus és lojális papság üldözése részletekben. Vagyis azokat akarja éppen kiiktatni az egyházi vezetésből, akik komolyan veszik és aprópénzre akarják váltani azt, amit Ő általánosságban mond. Vegyük figyelembe, hogy ez a beszéd az ország első templomában, zsúfolt padsorok előtt, mintegy ötszáz közlelkész jelenlétéében és az államhatalom képviselőinek színe előtt hangzott el. [] Miközben Bereczky és környezete – természetesen demokratikus szólamok leplében – szakadatlanul hajtóvadászatot folytatott és intézkedéseket követel a békepapok ellen, aközben egyetlen szó sem esik a református egyházban lezajlott ellenforradalmi események kártevőinek felelősségre vonásáról. Pedig ez lenne a politikailag valóban aktuális személyi kérdés. Milyen személyi kérdéseket intézett el eddig Bereczky ? 1956 májusában – az akkori politikai tendenciákkal egyetértve – eltávolította Finta István konventi főtanácsost, aki pozíciójában közismerten védte az állami érdeket. Nem sokkal később ugyanez a sors várt Fekete Sándor budapesti esperesre, az „Út” felelős szerkesztőjére, kerületi és fővárosi tanácstagra, aki Péter János után az egyházon belüli demokratikus front vezéregyénisége volt. Ellene a fővád az volt, hogy nyilvánosan bírálta a budapesti teológiai akadémia reakciós szellemét, professzorainak, elsősorban Papp Lászlónak és Nagy Barnának bomlasztó munkáját.

Művei

Emléktáblája a Pozsonyi úton épült Hálaadás-templom falán

• Két prédikáció a reformáció négyszáz éves emlékünnepére (Budapest, 1917)
• Vigasztaló írás (Budapest, 1921)
• Krisztus győz (Prédikációk, Tildy Zoltánnal együtt) (Tahitótfalu, 1922)
• Miért kereszteljük meg gyermekeinket? (Budapest, 1925)
• Hogyan válasszunk keresztszülőt? (Budapest, 1926)
• Egy föld nélküli nagyhatalom (Budapest, 1927)
• Pünkösti üzenet (Budapest, 1931)
• Simeon karácsonyi üzenete (Budapest, 1932)
• Négy reformációi beszéd (Budapest, 1933)
• Új bor – új tömlő (Reformációi beszédek, Budapest, 1934)
• Az igazi imádság (8 prédikáció a Miatyánkról) (Budapest, 1934)
• Boldogok (8 prédikáció Jézus boldogmondásairól) (Budapest, 1935)
• A kettő közül melyiket? (Budapest, 1935)
• A lélek otthona (Budapest, 1935)
• Békesség nektek (Budapest, 1936)
• Kicsoda néked Jézus? (Budapest, 1936)
• A Szentlélek megszomorítása (Budapest, 1936)
• Titkos bűnök (Budapest, 1936)
• Majdnem (Budapest, 1936)
• Nem tudjátok-e? (Budapest, 1937)
• Van-e út Istenhez? (Budapest, 1937)
• A zsidók „titka” (2 beszéd) (Budapest, 1938)
• Félelem és bizalom (Budapest, 1938)
• Látni akarjuk Jézust (Budapest, 1938)
• A békesség maga Jézus (Budapest, 1939)
• A nagy intés (Budapest, 1939)
• Van-e otthonod? (Budapest, 1939)
• Szeret az Isten (Prédikációk) (Budapest, 1941)
• Dicsőség Istennek (Budapest, 1941)
• Életünk főfoglalkozása (Budapest, 1942)
• A magyar protestantizmus a zsidóüldözések ellen (Budapest, 1945)
• Két ítélet között (Budapest, 1947)
• Biztonság, bizonyosság, békesség (Budapest, 1948)
• Csend; szerk. Bereczky János, Tildy Katalin, Nagy Kázmér; magánkiad., Szeged, 2017

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
• Életrajza az Országgyűlési Almanach 1945-1947-ben

További információk

• "Isten amikor ítél..." / Bereczky Noémi ; [kiad. a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szegedre kihelyezett Vallástanári Tanszéke]. Debrecen : Debreceni Ref. Hittud. Egy., [2000]