Betlen Gyula
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
| Betlen Gyula | |
| Született | Weisz Gyula Az adatok szerializációja sikertelen Budapest[2] |
| Elhunyt | 1963. szeptember 12. (84 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Boór Emília Klotild (h. 1916–1963) |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Betlen Gyula témájú médiaállományokat. | |
Betlen Gyula, született Weisz Gyula (Budapest, 1879. május 8. – Budapest, 1963. szeptember 12.[3]) magyar szobrász, éremművész.
Életpályája
Weisz Gábor és Grünbaum Emma fia. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában végezte el Mátrai Lajos György és Lórántfi Antal tanítványaként. Ezután Párizsba utazott, és itt folytatta tanulmányait. 1901-től állította ki műveit. 1904-től haláláig a fővárosban élt és dolgozott. 1915–1939 között rajztanárként tevékenykedett a fővárosi iparrajziskolában. Az 1920-as, 1930-as években leginkább emlékműveket készített. Felesége Boór Emília Klotild volt, akivel 1916. július 2-án Budapesten kötött házasságot.[4]
Művei
- I. világháborús emlékfal (Gárdony-Agárd)
- Tóth család sírboltja (Budapest, 1907)
- Fekete József-emléktábla (Budapest, 1910)
- Kereskedelem és ipar (Debrecen, 1911)
- Glóbuszt tartó nők (Debrecen, 1911)
- A Kereskedelmi és Iparkamara épületének fríze (Debrecen, 1911)
- Kossuth-emlékmű (Nyíregyháza, 1912)
- I. világháborús emlékmű (Berhida, 1926)
- I. világháborús emlékmű (Mórahalom, 1927)
- Patrona Hungariae (Miskolc, 1939)
- Pihenő lány
Díjai
- Az Éremkedvelők Egyesülete plakettpályázatának 2. díja (1906)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01741.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 2,0 2,1 PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2190/1963. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 426/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
