Binomiális együttható

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikában az (nk) binomiális együttható a binomiális tételben előforduló együttható, ami a matematika különböző ágaiban bír jelentőséggel. Az (nk) kifejezést a magyarban így olvassák: „n alatt a k”. Algebrai megközítésben (nk) az (1+x)n kifejtésében az xk együtthatója. A kombinatorikában (nk) egy n elemű halmaz k elemű részhalmazainak a száma, ami azt mutatja meg, hányféleképpen választható ki k elem n különböző elem közül. Az (nk) jelölést Andreas von Ettingshausen vezette be 1826-ban,[1] habár a számokat már századokkal előtte is ismerték (lásd Pascal-háromszög). Alternatív jelölések a nCk, Ckn, Cnk, melyek mindegyikében a C betű a kombinációkra utal.

Definíció

Az n és k természetes számoknál, az (nk) binomiális együtthatót az egytagú Xk együtthatójaként lehet leírni az (1+X)n kifejezésben. Ugyanez az együttható fordul elő, ha k ≤ n a binomiális tételben.

(x+y)n=k=0n(nk)xnkyk,

ami megmagyarázza a „binomiális együttható” nevet. A binomiális együttható jelöli a kombinatorikában azt a számot, ahányféleképpen ki tudunk választani n különböző elemből k darabot, feltéve, hogy a kiválasztás sorrendje nem számít és minden elem legfeljebb egyszer választható (n elem k-adosztályú ismétlés nélküli kombinációinak száma); ezzel ekvivalens, hogy egy n-elemű halmazban a k-elemű részhalmazok (vagy k-kombinációk) számát is a binomiális együttható adja meg.

Rekurzív képlet

Van egy rekurzív képlete a binomiális együtthatóknak.

(nk)=(n1k1)+(n1k)minden olyan egészre, ahol n,k>0,

ezekkel a kezdőértékekkel:

(n0)=(nn)=1minden n-nél, ahol n,
(0k)=0minden egésznél, ahol k>0.

A képlet vagy megszámolja a kitevőket Xk-ig (1 + X)n−1(1 + X)-ben, vagy a {1, 2, ..., n} k'-kombinációit számolja meg, külön-külön azt, ami tartalmazza az n-et és ami nem. Ebből adódik, hogy (nk)=0 amikor k > n, és (nn)=1 minden n-re, hogy az ilyen eseteknél a rekurzió megállhasson. Ez a rekurzív képlet lehetővé teszi a Pascal-háromszög szerkesztését.

Szorzási képlet

Egy, egyedi binomiális együtthatók kiszámítására alkalmazott, hatékonyabb módot ez a képlet jeleníti meg:

(nk)=nk_k!=n(n1)(n2)(nk+1)k(k1)(k2)1=i=1knk+ii.

Ezt a képletet legkönnyebb megérteni a binomiális együttható kombinatorikai értelmezéséhez. A számláló megadja a k eltérő tárgyak számsorának n tárgyak halmazából való kiválasztásához szükséges eljárások számát, megőrizve a kiválasztás sorrendjét. A nevező megszámolja az eltérő számsorok számát, amik ugyanazt a k-kombinációt határozzák meg, amikor nem vesszük figyelembe a sorrendet.

Faktoriális képlet

Végül, van egy faktoriálisokat használó könnyen megjegyezhető képlet:

(nk)=n!k!(nk)!ahol 0kn.

ahol n! az n faktoriálisát fejezi ki. Ez a képlet a fenti szorzási képletből adódik a számláló és nevező (nk)!-sal való megszorzásával; következményképpen a számláló és nevező sok közös tényezőjét magában foglalva. Kevésbé praktikus nyílt számításra, hacsak nem iktatjuk ki a közös tényezőket először (mivel a faktoriális értékek nagyon gyorsan nőnek). A képlet egy szimmetriát is mutat, ami nem annyira nyilvánvaló a szorzási képletből (habár a definíciókból jön)

(nk)=(nnk)ahol 0kn.

Tulajdonságai

A binomiális együtthatók összege

k=0n(nk)=(n0)+(n1)++(nn)=2n.

Ez éppen egy n elemű halmaz részhalmazait számolja le elemszám szerint. Az összegzési képlet levezethető a binomiális tételből az x=y=1 helyettesítéssel.

Alternáló összeg

k=0n(1)k(nk)=(n0)(n1)+(n2)=0 minden n>0.

Kombinatorikai jelentése: egy halmaznak ugyanannyi páros, mint páratlan elemszámú részhalmaza van. A képlet páratlan n-re azonnal következik a szimmetriából. Tetszőleges n-re belátható a binomiális tétellel és az x=1 és y=1 (vagy x=1 és y=1) helyettesítéssel.

Eltolt összeg

k=0m(n+kn)=(nn)+(n+1n)++(n+mn)=(n+m+1n+1)

Vandermonde-azonosság

j=0k(mj)(nkj)=(m+nk).

Az állítás kombinatorikai érveléssel belátható: Vegyük gömbök n+m elemű halmazát, amiben m gömb piros. Leszámláljuk a gömbök k elemű részhalmazait aszerint, hogy mennyi piros gömböt tartalmaznak. Egy másik bizonyítás az (1+x)m+n=(1+x)m(1+x)n felbontásból és az együtthatók összehasonlításából adódik.

Alkalmazásai

A binomiális együtthatóknak több különféle alkalmazása van.

A kombinatorikában

A binomiális együtthatók központi szerephez jutnak a leszámláló kombinatorikában, ahol is (nk) az n elemű halmaz k elemű részhalmazainak száma, vagyis ennyiféleképpen lehet n elem közül kiválasztani k-t a sorrend figyelembe vétele nélkül. Szemléletesen, kiszámítjuk az összes n hosszú sorozatot, majd kiválasztunk k helyet, és azt akarjuk tudni, hogy hányféleképpen tölthetők fel ezek a helyek. Mivel az elemek sorrendje nem játszik szerepet, ezért osztani kell k!-sal; és mivel az érdektelen elemek sorrendje szintén nem fontos, ezért osztunk (n-k)!-sal is.

Az analízisben

Binomiális sorok

Ha n0, z{1} és |z|1 akkor

k=0(kn)1zk+1=k=n(kn)1zk+1=1(z1)n+1,

amely binomiális sor a mértani sorok általánosítása. Hogyha |z|1, z1 és α, akkor a

k=0(αk)zk=(1+z)α

binomiális sor szintén konvergál.

A bétafüggvény

Teljes indukcióval bizonyítható minden m,n0-re, hogy

k=0n(nk)(1)km+k+1=1(m+n+1)(m+nm),

a szimmetria miatt

k=0n(nk)(1)km+k+1=k=0m(mk)(1)kn+k+1

A bétafüggvény kiterjeszthető a komplex számok halmazára, ha z,s, z,s és s+z1

k=0(sk)(1)kz+k+1=1(z+s+1)(z+ss)=B(z+1,s+1).

A gammafüggvény

Minden z{0,1,2,,n}-re:

k=0n(nk)(1)kz+k=n!z(z+1)(z+2)...(z+n).

Rez>0 esetén a törtek felírhatók integrálokként

1z+k=01tz+k1dt

a hatványokat a binomiális képlet szerint összegezve

k=0n(nk)(1)kz+k=01tz1(1t)ndt=nz0ntz1(1tn)ndt,

ahol az utolsó integrálban t-t helyettesítünk t/n-be. Be kell még látni, hogy a helyettesítések elvégezhetők, és a főbb tulajdonságok megmaradnak. Így az egyenlőtlenség a

0ntz1(1tn)ndt=nzn!z(z+1)(z+2)...(z+n)

alakot nyeri, ahol a n határátmenet éppen a Gauss-féle

Γ(z)=lim\limits nnzn!z(z+1)(z+2)...(z+n),

alakot adja.[2]

A digamma és az Euler-Mascheroni konstans

Minde m,n-re, amire mn

k=1m(nmk)(1)k1k=(nm)k=nm+1n1k,

ami mszerinti indukcióval belátható. Az n=m speciális esetre az egyenlet

k=1n(nk)(1)k1k=k=1n1k.

Az összeget a sorral helyettesítve

k=1(xk)(1)k1k=ψ(x+1)+γ

ahol γ Euler-Mascheroni-konstans és ψ(x)a digammafüggvény, interpolálja a an=k=1n1k sorozatot.

Általánosításai

A binomiális együtthatónak több általánosítása is létezik. A szorzási képlet alapján általánosítható valós a-kra és egész k-kra:

(ak)=ak_k!=a(a1)(a2)(ak+1)k(k1)(k2)1=i=1kak+ii.

Minden a-ra és k=0-ra az értéke 1, és minden a-ra és negatív k-kra az értéke 0. A multinomiális együtthatók az (x1+x2+ … + xm)n alakú polinomok együtthatói. A faktoriális képlet általánosításával számíthatók:

(nk1,k2,,km)=n!k1!k2!km!

ahol minden ki nemnegatív, és összegük egyenlő n-nel.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Binomialkoeffizient című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források