Bodorka
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Akváriumi példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bodorka témájú kategóriát. |
A bodorka vagy búzaszemű keszeg (Rutilus rutilus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. A Rutilus halnem típusfaja.
Előfordulása
Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvízű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve.
Megjelenése
Kis termetű, legtöbbször 10–18 cm-es. Az első évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14–16 cm nagyságú. Táplálékkal bőven ellátott vizekben nem ritkák 25 cm-es példányok sem.
Ismertető jelei
Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálékbő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a „folyóvízi” nyúlánkabb egyedekkel.
Színe
Szemgyűrűje pirosas (búzamag színű), innen a másik neve, a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésvörösek.
Életmódja
Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt.
Szaporodása
Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség 20-100 000 testsúlykilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.
Gazdasági jelentősége
Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. A süllő ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süllők által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süllőikra egy részét.
Horgászati jelentősége
Időszakonként tömeges kapást nyújtó hal, ezért főként francia, belga és luxemburgi horgászok kedvelik. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, puliszka, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
- Pénzes Bethen-Tölg István: Horgászoknak halainkról Aqua Kiadó
- Állat- és növényhatározó természetjáróknak
- Jolsvay-Steinmann-Szily: A magyar állatvilág szótára
- Fishbase.org
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
