Born–Bjerrum-egyenlet

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A fizikai kémiában a Born–Bjerrum-formula (vagy Born-egyenlet) ion szolvatációjának szabadentalpiájára ad egy közelítést.

Fizikai leírása

Az ion-oldószer kölcsönhatás az oldószer ionizálóképességét jellemzi, a részecskék között létrejövő elektrosztatikus kölcsönhatást csak az oldószer permittivitása befolyásolja. Ebből kiindulva Born feltételezte, hogy az i-edik ion szolvatációjának ΔsolGoi standard szabadentalpiája megegyezik az NAszámú, zie töltésű és ri sugarú gömb alakú részecskének vákuumból ϵ permittivitású kontinuumba való kilépésekor végzett munkával. A folyamatban a részecskéről eltávolítjuk a töltéseket, majd átvisszük az adott permittivitású közegbe (oldószerbe), és valamilyen töltést adunk erre, melyhez wt munka kell: ΔsolGi0=(wt+wk)NA. Egy q töltésű, r sugarú gömb felületén az ε permittivitású közegben a Ψ potenciál 14πϵqr. Így Wk-ra, vagyis a vákuumban történő töltéseltávolításra a következő formula írható fel: Wk=z,e0NAΨrdqHasonlóan adódik wt értéke is az ε permittivitású oldatban. Ennélfogva a szolvatáció szabadentalpiája: ΔsolGi0=18πrizi2e2NA(1ϵ01ϵ) A fentiekből a Born–Bjerrum-egyenlet megadja a szolvatáció teljes standard entalpiáját: ΔsolHi0=18πzi2e2NAri(1ϵ01ϵTϵ2ϵT) A fenti egyenlet összhangban van a Nernst–Thomson-szabállyal, mely szerint az ionok szolvatációja az adott oldószerben, illetve az oldószer ionizáló képessége nő az oldószer permittivitásával.

Források