Brand Sándor
| Brand Sándor | |
| Született | 1887. szeptember 23. Ősi, Veszprém vármegye, |
| Elhunyt | 1965. június 20. (77 évesen) Zalaegerszeg, |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász, zalai alispán |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1913, jogtudomány) |
Brand Sándor Kálmán (Ősi, 1887. szeptember 23. – Zalaegerszeg, 1965. június 20.) jogász, Zala vármegye alispánja, földbirtokos.
Élete
Római katolikus polgári családban született. Apja Brand Gyula ősi molnármester, anyja Brazsil Anna volt.[1] A középiskolát Veszprémben végezte a kegyesrendi gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi és államtudományi oklevelet. 1913-ban lépett Zala megye szolgálatába mint közigazgatási gyakornok. 1914. szeptember 14-től II. osztályú aljegyzőként tevékenykedett. A ranglétrán emelkedve 1918. szeptember 9-től már Zala vármegye másodjegyzője, majd megtagadva a Károlyi-kormány utasításait, hivataláról lemondott. A Tanácsköztársaság idején részt vett először az Alsólendvai ellenforradalomban, majd a veszprémi ellenforradalmi szervezkedésben, amiért a forradalmi törvényszék elítélte. 1919. augusztus 6-án visszatért a másodjegyzői hivatalba; 1922. szeptember 11-től már Zala vármegye főjegyzője, 1938. május 12-től pedig Zala vármegye alispánja. Rendkívül értékes közjogi munkálatokat végzett a megszállás alatt levő területek visszacsatolása érdekében. Megírta a határkiigazító bizottság elé terjesztett memorandumot, melyben nagy történeti tudással ismertette a Muraköz viszonyát Magyarországhoz és Zala vármegyéhez. Nagyon érdekesek voltak a Budapesti Hírlapban „Zalavármegyei" aláírású közjogi és közigazgatási cikkei, melyekben Ferdinandy volt belügyminiszterrel polemizált. Ezeken kívül értékes mezőgazdasági-közigazgatási cikkei jelentek meg. Elnöke volt a vármegyei Tűzoltó Szövetségnek és választmányi tagja a Kaszinónak, igazgatósági tagja a Vármegyei Bank és Takarékpénztárnak.[2] 1944-ben németellenes magatartása miatt eltávolították a közigazgatásból, 1945 májusában pedig maga mondott le az alispánságról. 1945–1947-ben a FKgP Zala megyei elnöke, és delegálás révén az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is tagja volt. 1945 őszén már nem indult az országgyűlési képviselői választásokon. 1950-ben a 100 hold földet (amin addig gazdálkodott) is elvették tőle, Zalaegerszegről egy városkörnyéki présházba telepítették ki, szerény nyugdíjból és adományokból élt.[3][4] Zalaegerszegen 1965. június 20-án mély szegénységben hunyt el.
Házassága és gyermekei
1921-ben feleségül vette derecskei Fodor Irént (1897 – Norwalk, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok, 1978. április 29.).[5] A házasságukból született egyetlenegy leánya:
- Brand Irén Mária Anna (Zalaegerszeg, 1922. február 19. – ?). Férje Czenthe István (Kaposvár, 1911. november 22. – ?) főhadnagy.[6]
|
előző alispán |
Zala vármegye alispánja 1938. május 12. – 1944. április 27. |
következő alispán |
Jegyzetek
- ↑ familysearch.org Ősi - Veszprém vm. római katolikus keresztelők _ Brand Sándor 1887
- ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). 400.o.
- ↑ Deák Ferenc megyei és városi könyvtár - Brand Sándor életrajza
- ↑ Békássy Jenő Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. : 138.p.
- ↑ Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978 (85. évfolyam, 1-50. szám)1978-05-28 / 21. szám
- ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Zalaegerszeg - házasságok - 1941. július 14 - Czenthe István és Brand Irén házassága