Bud Freeman

Bud Freeman
Bud Freeman, New York City, 1947
Életrajzi adatok
Születési név	Lawrence Freeman
Született	Chicago
Származás	amerikai
Elhunyt	Chicago
Iskolái	Austin Community Academy High School
Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Aktív évek	1920 – 1980
Hangszer	szaxofon klarinét
Tevékenység	zenekarvezető karmester dzsesszzenész szaxofonos
Kiadók	Chiaroscuro Records Columbia Records
Bud Freeman weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bud Freeman témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Bud Freeman (Chicago, 1906. április 13. – Chicago, 1991. március 15.) amerikai tenorszaxofonos, klarinétos, zenekarvezető, zeneszerző. A big band nagy korszakának egyik legfontosabb és legbefolyásosabb tenorszaxofonosának tartják. Leghíresebb felvételei: „The Eel”, „Tillie's Downtown Now”, „Crazeology”, „The Buzzard”, „After Awhile” − amelyeket Benny Goodman klarinétművésszel együtt jegyeztek.

Pályafutása

1922-ben Freeman középiskolás barátaival megalapította az Austin High School Ganget. Freemannek ez a zenekara olyan tagokkaljátszott, mint Jimmy McPartland és Frank Teschemacher. A zenekarra mincenek előtt a New Orleans Rhythm Kings és Louis Armstrong hatott. Amíg Armstrong a King Oliver's Creole Jazz Band tagja volt, Freeman a Lincoln Gardensben játszott, ahol „Aligátoroknak” becéztél őket. Freeman 1927-ben New Yorkba költözött, ahol a Red Nichols, Roger Wolfe Kahn, Ben Pollack és Joe Venuti együtteseinek tagjaként session-zenészként dolgozott. Egyik legfigyelemreméltóbb fellépése Eddie Condon 1933-as The Eel című felvételének hosszú szólója volt, ami miatt Freeman beceneve »A hosszú« lett kígyózó improvizációi miatt. Freeman 1936-1938-ban a Tommy Dorsey's Orchestra és Benny Goodman zenekarának tagja volt, majd megalakította a Summa Cum Laude Orchestrat (1939–1940). A második világháború alatt az Egyesült Államok hadseregében az amerikai hadsereg zenekarvezője volt. A háború után visszatért New Yorkba és saját együtteseket vezetett. 1960-ban megírta a a libretóját és a dalszövegekeit a Beg, Borrow or Steal című musicalnek, amelyben benne van a "„Zen Is When” című ballada is. Ezt később a Dave Brubeck Quartet vette fel Jazz Impressions of Japan címmel (1964). 1969-1970-ben a World's Greatest Jazz Band tagja volt. 1974-ben Angliába költözött. 1980-ban visszatért Chicagóba. Nyolcvan éves koráig dolgozott. Két visszaemlékezést és egy önéletrajzi munkát is írt (You Don't Look Like a Musician (1974) és If You Know of a Better Life, Please Tell Me (1976); és egy önéletrajzot (Crazeology) − társszertőségben Robert Wolffal.

Albumok

• Comes Jazz (1950)
• Battle of Jazz, Vol. 1 (1953)
• Bud Freeman and the Chicagoans (1954)
• Test of Time (1955)
• Bud Freeman (1955)
• Midnight at Eddie Condon's (1955)
• Jazz: Chicago Style (1955)
• Bud Freeman and His All-Star Jazz (1957)
• The Bud Freeman Group (1957)
• Chicago/Austin High School Jazz in Hi-Fi (1957)
• Bud Freeman & His Summa Cum Laude Trio (1958)
• The Bud Freeman All-Stars featuring Shorty Baker (1960)
• Midnight Session, with Mary Mulligan (1960)
• Summer Concert 1960
• Something to Remember You By (1962)
• Chicago (1962)
• Something Tender (1963)
• The Compleat Bud Freeman (1970)
• The Joy of Sax (1974)
• Jazz Meeting in Holland (1975)
• Song of the Tenor (1975)
• Two Beautiful (1976)
• Bucky and Bud (1976)
• Live in Harlem (1978)
• California Session (1982)
• The Real Bud Freeman (1984, 1985)
• Superbud (1992)

Díjak

• Big Band and Jazz Hall of Fame: 1992

Források

• https://www.britannica.com/biography/Bud-Freeman