Budai Gázgyár
| Budai Gázgyár | |
| Település | Budapest II. kerülete |
| Cím | 1024 Budapest, Margit körút 77. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1865 vagy 1866 |
| Bezárás | 1913. december 20. |
| Lebontás éve | 1914 után |
| Lebontás oka | az üzem beszüntette a működését |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | gyár |
| Elhelyezkedése | |
 Budai Gázgyár
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 37″, k. h. 19° 01′ 41″47.510230°N 19.028000°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 37″, k. h. 19° 01′ 41″47.510230°N 19.028000°E | |
A Budai Gázgyár egy ma már nem létező régi budapesti gázipari létesítmény.
Története
A gázgyárat a Trieszti Általános Légszesztársulat építtette Budapest második gázgyáraként – az 1856-os Józsefvárosi Gázgyár után, annál jóval kisebb méretben[1] – 1865-ben[2] vagy 1866-ban.[1] A gázgyár a Margit körút – Kis Rókus utca – Fény utca – (ma már nem létező) Vince utca által határolt telken (mai kb. Margit körút 77.) épült fel[3][4] Az 1572 négyszögöl nagyságú telket a főváros biztosította ingyen. 1878-ban újabb 867, 1902-ben még 174 négyszögöl területtel bővült az üzem[5] A gyár hátsó oldala mögött helyezkedett el a Ganz Villamossági Művek. A gyár a következő épületeket foglalta magában: egyemeletes iroda- és lakóépület, kemenceház, tisztítóház, műhely, raktár, fészer, kátránygödrök, szénraktárak, gáztárolók.[5] A gyárnak műszaki szempontból az 1890-es években 8 kemence, 64 retorta, 1 léghűtő, 3 kátrányszedő, 5 kisebb tisztítószekrénye, 3 gáztartója, 2 gőzzel hajtott exhausztora és 1 főgázórája volt.[1] Az üzem vasúti iparvágánnyal hosszú időn át nem rendelkezett, a szenet szekerek szállították a területre.[5] Csak 1898-ben épült iparvágány a telephelyre a Margit-körúti villamoshálózat felől.[6] 1888-ban új, 5000 köbméteres légszesztartó épült a telken Pucher István tervei szerint.[7] 1900-ban vízgázgyárat is akartak építeni, de ezt végül minisztériumi szintről elutasították,[8] majd 1911-ben mégis engedélyezték.[3] A Budai Gázgyár a környék világítását szolgálta, 1885-ben 492 egész éjjel-, és 406 fél-éjjel világító lámpát, 1895-ben 910 egész éjjel-, és 963 fél éjjel világító lámpát működtettek vele.[7] 1903-ban a gyár naponként körülbelül 13.000 köbméter gázt tudott előállítani,[9] amely a szakvélemények szerint kevésnek bizonyult. A gyár bővítésére nem adtak engedélyt, hanem új gázgyár épült Buda északi részén, ez lett az Óbudai Gázgyár. A Budai Gázgyárat az előbbi átadása után két hónappal, 1913. december 20-án bezárták. A vízgázgyár 1915. március 1-ig működött tartalék üzemként.[3] A gyár épületeinek elbontási ideje nem ismert. A területre később a Ganz Villamossági Művek épített csarnokot, illetve a Kohó- és Gépipari Minisztérium irodaháza került. Minkét épület később ugyancsak el lett bontva. A területen ma a Millenáris Széllkapu Park van.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Edvi Illés, i. m., 462. o.
- ↑ Gulyásné, i. m., 11. o.
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Gulyásné, i. m., 26. o.
- ↑ Alaprajzot ld.: Gulyásné, i. m., 27. o.; ill. Edvi Illés, i. m., 460-461. o.
- ↑ 5,0 5,1 5,2 Gulyásné, i. m., 13. o.
- ↑ https://villamosok.hu/balazs/teher/ipvgk/legszesz/index.html
- ↑ 7,0 7,1 Gulyásné, i. m., 20. o.
- ↑ Gulyásné, i. m., 22. o.
- ↑ Gulyásné, i. m., 24. o.
Források
- Dr. Gulyásné Gömöri Anikó – Dr. Balogh András – Vadas Ferenc: Fiókgázgyárak Budapesten, Fővárosi Gázművek Rt., Budapest, 2001, helytelen ISBN kód: 963007236
- (szerk.) Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1896 (→ reprint kiadás: TERC Kft., Budapest, 2005, ISBN 963 9535 27 3)