Callan–Symanzik-egyenlet

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A fizikában a Callan–Symanzik-egyenlet egy differenciálegyenlet, amely leírja az n-pont korrelációs függvények változását azon energiaskála függvényében, amelyen az elmélet definiálva van. Az egyenlet tartalmazza az adott elmélet egyes relativisztikus kvantummezőire vonatkozó β-függvényét és az anomális dimenziókat. Az egyenletet Curtis Gove Callan amerikai és Kurt Symanzik német fizikusról nevezték el.[1][2]

Matematikai levezetés

Legyen adott egy renormalizált kvantumtérelmélet, ekkor a renormalizációs feltételek meghatározzák az elmélet n-pont korrelációs függvényeit tetszőleges bemeneti skálán. A renormalizáció során bevezetünk egy tetszőleges skálát (μ), amely lehetővé teszi, hogy a korrelációs függvények (a térelmélet különböző pontjai közötti kapcsolatokat leíró mennyiségek) értékeit meghatározzuk különböző energiaszinteken vagy hosszúságskálákon. Az n-pont korrelációs függvények meghatározhatók a partíciós függvény és a forrásmező segítségével:[3]

G(n)(x1,,xn)=(i)n1Z[J]δnZ[J]δJ(x1)δJ(xn)|J=0=𝒯{ϕ(x1)ϕ(x2)ϕ(xn)}

A renormalizációból adódóan meghatározható a renormalizált és a csupasz (nem-renormalizált) kvantummezők közötti összefüggés a következő módon:

𝒯{ϕ(x1)ϕ(x2)ϕ(xn)}=Zn/2𝒯{ϕ0(x1)ϕ0(x2)ϕ0(xn)},

vagy máshogy megfogalmazva

Zn/2GR(n)(x1,x2,,xn,λ,μ)=G0(n)(x1,x2,,xn,λ0,Λ).

Az egyenletben a nem-renormalizált n-pont korrelációs függvények az eredeti (csupasz), nem-renormalizált paraméterektől (Φ0,λ0,) és a levágási skálától (Λ) függenek. Másrészt a renormalizált korrelációs függvények a renormalizált paraméterektől (Φ,λ,μ,) és a renormalizációs skálától (µ) függenek. Vizsgáljuk meg, hogy a renormálási skála infinitezimális megváltozására μμ+δμ, hogyan változik a fentebbi egyenlet jobb- és bal oldala. Mivel a jobb oldalon szereplő nem-renormalizált n-pont korrelációs függvény nem függ a renormálási skálától, ezért igaz a következő összefüggés:

dG0(n)dμ=0.

Viszont a renormalizált paraméterek függnek a renormálási skálától, ezért igaz lesz, hogy λλ+δλ, illetve Φ(1+δη)Φ, ahol δη=δΦ/Φ. Ez alapján a fentebbi egyenlet baloldala a következő módon fog kinézni:

ddμZn/2G(n)=G(n)μ+G(n)λλμnημG(n)=0, ahol Z1/2=(1+δη).

Átalakítva az előbbi egyenletet a következő alakra hozható:

(μμ+μλλμnμημ)GR(n)(x1,x2,,xn,λ,μ)=0.

Az egyenletben szereplő μλμ=β függvényt béta-függvénynek, míg a μημ=γ tagot anomális dimenziónak nevezzük. Bevezetve ezeket a jelöléseket jutunk a Callan–Symanzik-egyenlet általánosan használt alakjához:

(μμ+βλnγ)GR(n)(x1,x2,,xn,λ,μ)=0

A fentebb definiált β-függvény azt méri, hogy a csatolás hogyan függ a renormalizációs skálától (μ), míg az anomális dimenzió a mező renormalizációjának µ-függését határozza meg. A renormalizáció ellentagokkal történő kifejezése esetén a korrelációs függvények µ-függése az ellentagok bevezetéséből ered, amelyeket a divergenciák kiküszöbölésére vezetnek be. Így megállapítható a közvetlen kapcsolat az ellentagok és a fentebb definiált tagok között.

Jegyzetek

  1. K. Symanzik (1970. Szeptember). „Small distance behaviour in field theory and power counting” (angol nyelven). Communications in Mathematical Physics 18, 227–246. o, Kiadó: Springer-Verlag. DOI:https://doi.org/10.1007/BF01649434. 
  2. Callan, Curtis Grove (1970. október 15.). „Broken Scale Invariance in Scalar Field Theory” (angol nyelven). Physical review D 2 (8), Kiadó: American Physical Society (APS). DOI:10.1103/physrevd.2.1541. ISSN 0556-2821. 
  3. Michael Peskin, Daniel V. Schroeder. An Introduction to Quantum Field Theory. Perseus Book Publishing [1995]