Charles François de Cisternay du Fay

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Charles François de Cisternay du Fay
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságafrancia
SzüleiCharles-Jérôme de Cisternay du Fay
Foglalkozása
Tisztségedirector of the Muséum National d'Histoire Naturelle (1732 – 1739. július 16.)
Kitüntetéseia Royal Society tagja
Halál okafeketehimlő

Charles François de Cisternay du Fay (Dufayként is említik) [ejtsd: düféi] (Párizs, 1698. szeptember 14. – Párizs, 1739. június 16.) francia kémikus és fizikus, természettudós, a párizsi Jardin du Roi (botanikus kert) felügyelője volt. Elsősorban az elektromosságról szóló értekezései miatt nevezetes.

Élete

Charles du Fay Charles Jerome de Cisternay du Fay (1662-1723) és felesége, Elisabeth Landais fia volt. Régi, hagyományosan katonai szolgálatot teljesítő touraine-i nemesi családból származott. Apja a francia gárda hadnagya volt, és 1695-ben Brüsszel bombázása során elvesztette egyik lábát. Ezután visszavonult a katonai szolgálatból, és érdeklődni kezdett a tudomány legújabb eredményei iránt, és igen kiterjedt tudományos könyvtárat épített fel. 1712-ben, 14 évesen du Fay hadnagy lett a picardie-i ezredben. 1718/1719-ben részt vett St. Sebastian és Fontarabia ostromában az angol-spanyol háborúban. Ez idő tájt kezdett du Fay kémiát tanulni. 1721-ben elkísérte apját és de Rohan bíborost Rómába. Ezen az utazáson ébredt fel benne az ókor és a régészet iránti érdeklődés. 1723. május 14-én a Mémoire sur les baromètres lumineux (Mém. Par. 1723) című munkájáért, mely a barométer világításáról szól du Fayt felvették az Académie des sciences de l’Institut de France (Francia Tudományos Akadémia tagjává, a néhai Jean-Henri Imbert (?-1722) utódjaként. 1724. augusztus 26-án vegyész munkatárs (associé chimiste) lett, Claude-Joseph Geoffroy utódjaként, akit nyugdíjasnak léptettek elő. Végül 1731. február 6-án du Fayt magát bízták meg a kémiai szekció vezetésével. 1732-től a párizsi botanikus kert igazgatója volt. Kétszer, 1732-ben és 1737-ben igazgatóhelyettes, kétszer, 1733-ban és 1738-ban pedig az Académie royale des sciences igazgatója volt. Charles Lennox, Richmond 2. hercege, Hans Sloane és Martin Folkes ajánlására du Fayt 1729. május 8-án felvették a Királyi Társaságba. Du Fay himlőben halt meg.

Munkássága

Főképpen az elektromossággal és mágnességgel foglalkozott. Először is a testek vezetőképességét kutatta és felfedezte, hogy súrlódás által csak a rossz vezetők lesznek elektromosak. Du Fay nyert először élő testből elektromos szikrát. Ezeken kívül a következő két szabályt állította fel: 1. Minden elektromos test minden nem elektromos testet vonz, vele elektromosságot közöl, mire azt taszítja. 2. Kétféle elektromosság létezik: az üvegelektromosság és a gyantaelektromosság. Az egyneműek egymást taszítják, a különneműek pedig vonzzák egymást. Du Fay elektromos kísérleteinek körülményes leírása Párizsban, a Természettudományi Akadémia 1733–34-i Mémoires-jában jelent meg..[1][2]

Művei

Jegyzetek

  1. Károly Simonyi: Kulturgeschichte der Physik. Frankfurt a. M.: Harri Deutsch, Thun, 1995. ISBN 3-8171-1379-X, S. 324.
  2. Hans-Peter Sang: Geschichte der Physik (Band 1). Klett, Stuttgart 1999, ISBN 3-12-770230-2, S. 52.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles du Fay című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk