Claudio Abbado
| Claudio Abbado | |
 | |
| 2006-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Sírhely | Cemetery of the Fex-Crasta chapel |
| Házastársa | Giovanna Cavazzoni (1956–1968, válás, 2, 1) |
| Gyermekei | Daniele Abbado |
| Szülei | Michelangelo Abbado |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység | karmester, zenész |
| Kiadók | Deutsche Grammophon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Abbado témájú médiaállományokat. | |
Claudio Abbado (Milánó, 1933. június 26. – Bologna, 2014. január 20.[1]) olasz karmester, zongoraművész.
Életpályája
Apja az ismert hegedű¤~művész, Michelangelo Abbado volt. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala [1] karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropulosz emlékére rendezett karmesterversenyt: lehetőséget kapott, hogy öt hónapig a New York-i Filharmonikusokkal dolgozzon. Hamarosan elismert zenekarok zeneigazgatójaként tevékenykedett: a Londoni Szimfonikus Zenekarban, az Európai Közösségek Ifjúsági Zenekarában, a Bécsi Állami Operában, a Bécsi Filharmonikusoknál [2] illetve a Berlini Filharmonikus Zenekarban [3]. Operákat kísérő zenekarból önálló nemzetközi együttessé nevelte ki a Scala Filharmonikus Zenekarát. Őt választották a muzsikusok Herbert von Karajan utódjaként a Berlini Filharmonikusok élére, majd átvette a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetését is. Hanglemez-felvételeivel a legnagyobb díjakat nyerte el, s nem egy közülük máig etalonnak számít a zeneoktatásban. Az ifjúság sorsát kezdettől szívén viselte, ő alapította az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, de a felnövekvő generációk zenei nevelését is fontos célként tűzte ki maga elé, zenét népszerűsítő könyvet is írt. A fiatalokhoz fűződő viszonyát számtalan fórumon méltatták. 1978-ban ő alapította meg az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és 1985-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.[2] 2013 augusztusában Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki, s az ezzel járó honoráriumból is fiatal zenészek számára alapított ösztöndíjat. Ő alapította a luzerni Fesztiválzenekart is. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált, legutolsó magyarországi fellépésén pedig legfiatalabb zenekarával, a bolognai székhelyű Mozart Zenekarral láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 2012-ben (Művészetek Palotája).
81. életévében, családja körében hunyt el, bolognai otthonában.[1] Halála után egy héttel a Scala előtti téren emlékkoncert keretében nyolcezer tisztelője búcsúzott tőle. Abbado földi maradványait elhamvasztották, és egy urnát hamvainak egy részével a Val Fexben található, 15. századi Fex-Crasta-kápolna temetőjében temettek el. Sils-Maria település része, egy falu a svájci Graubünden kantonban, ahol Abbado nyaralója volt.[3]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Meghalt Claudio Abbado. figaro.postr.hu, 2014. január 20. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
- ↑ Britannica Hungarica, 2012
- ↑ Le ceneri di Abbado in Engadina L’ultimo viaggio sulle montagne (italiano nyelven). Corriere della Sera, 2015. január 15. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
Források
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 18. o. ISBN 963-05-6612-5
- „Abbado to replace Maazel at Vienna Opera”, New York Times, 1984. április 3.
- Rothstein, Edward. „Review/Music; Abbado, the Berlin Philharmonic and Mahler”, New York Times, 1993. október 30.
- Claudio Abbado. [2010. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 21.)
