Csíkosfejű hangyászpitta
Csíkosfejű hangyászpitta | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Grallaria andicolus (Cabanis, 1837) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Csíkosfejű hangyászpitta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkosfejű hangyászpitta témájú kategóriát. |
A csíkosfejű hangyászpitta (Grallaria andicolus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászpittafélék (Grallariidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1837-ben, a Hypsibamon nembe Hypsibamon andicolus néven. Szerepelt Grallaria andicola néven is.[2]
Alfajai
- Grallaria andicolus andicolus - (Cabanis, 1873)
- Grallaria andicolus punensis - Chubb, 1918[1]
Előfordulása
Az Andokban, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és magaslati gyepek. Állandó, nem vonuló faj.[3]
Megjelenése
Testhossza 17 centiméter, testtömege 48–66 gramm.[4]
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 15.)
- ↑ 3,0 3,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. május 15.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 15.)