Deák-Ébner Lajos
Deák-Ébner Lajos | |
![]() | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34-2-36) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Deák-Ébner Lajos témájú médiaállományokat. | |
Deák-Ébner Lajos (Pest, 1850. július 18. – Budapest, 1934. január 20.) magyar festőművész.
Élete
Tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, aminek hatására Barbizonba költözött. Megismerkedett Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal, akiknek stílusa meghatározó lett később művészetében. 1874-től több évig a Szolnoki Művésztelep rendszeres lakója, alkotója volt, részt vett a telep megalakításában is. Festészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami főleg a Szolnokon festett képein lelhető fel. A paraszti élet hiteles ábrázolója volt. 1887-1922 között a Budapesti Női Festőiskola vezetője. 1890-1890-ben Lotz Károllyal közösen megfestik a Tihanyi apátság freskóit. 1895-1899 közt a Műcsarnok falképeit festette meg.
Kiállítások
- 1873 Bécs
- 1918 Ernst Múzeum (gyűjteményes kiállítás)
Főbb művei
- Szolnok főtere esőben (1878) (Olaj, fa, 15,5 x 23,8 cm; MNG)
- Hazatérő aratók (1881) (Olaj, vászon, 94,5 x 131 cm; MNG)
- Hajóvontatók (1885 (Olaj, vászon, 132 x 98 cm; MNG)
- Kofák
- Hazatérés a tanyáról
- Nászmenet
- Húsvéti körmenet
- Szolnoki vásár
