de Havilland Venom

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
De Havilland Venom

Funkció
GyártóDe Havilland
Gyártási darabszám1488
A Wikimédia Commons tartalmaz De Havilland Venom témájú médiaállományokat.
de Havilland Venom NF 3 éjszakai vadász

A de Havilland DH 112 Venom egy brit háború utáni egyhajtóműves sugárhajtású vadászrepülőgép volt, melyet a de Havilland Vampire repülőgép alapján fejlesztettek ki.[1] A repülőgép a Brit Királyi Légierőben szolgált együléses vadászbombázóként és kétüléses éjszakai vadászgépként. A Venom közbenső lépcső volt a Gloster Meteor és hozzá hasonló első angol egyenesszárnyú radiálkompresszoros sugárhajtású vadászgépek és a nyilazott szárnyú, axiálkompresszoros hajtóművel ellátott gépek, mint a Hawker Hunter és a de Havilland Sea Vixen között. A Venomot több országba exportálták, Irakban, Új-Zélandon, Svédországban, Svájcban és Venezuelában állították hadrendbe. A Sea Venom a gép repülőgép-hordozóra alkalmassá tett változata volt.

Tervezés és fejlesztés

Venom FB 4
de Havilland Venom FB 1 vadászbombázó

A Venom tervezésénél a Vampire-ból indultak ki, melynek leváltására szánták. A Vampire volt a RAF második hadrendbe állított sugárhajtású vadászgépe a Gloster Meteor után. 1948-ban a de Havilland vállalat a Vampire továbbfejlesztését javasolta vékonyabb szárnnyal és sokkal erősebb motorral, ez lett volna a DH 107, Vampire FB 8 magassági vadászgép. A Venom sok tekintetben hasonló lett elődjéhez, megtartotta kettős törzsét és vegyes fa és fémszerkezetű sárkány konstrukcióját, de részleteiben különbözött tőle. A Vampire a de Havilland Goblin hajtómű helyett a sokkal erősebb de Havilland Ghost gázturbinát kapta. A Venom kielégítette a Légügyi Minisztérium egy gyors, könnyen irányítható és a vadász bombázókkal szemben támasztott követelmény listáját. Az első Venom prototípus 1949. szeptember 2-án szállt fel[2] és az első sorozatban gyártott típus az FB 1 együléses vadászbombázó 1952-ben lett rendszeresítve.[3] A típusból 375 példány készült el. A gép orrában négy Hispano-Suiza HS.404 Mk V 20 mm-es gépágyú volt beépítve és vagy két 450 kg-os bombát, vagy nyolc RP-3 típusú 27 kg-os levegő-föld rakétát tudott magával vinni. A repülőgépet egy 21,6 kN tolóerejű Ghost 48 Mk.1 sugárhajtómű hajtotta. A következő változat, a Venom NF 2 éjszakai vadász szűzrepülése 1950. augusztus 22-én zajlott le és 1953-ban állították rendszerbe, miután a prototípuson jelentkező néhány kisebb hibát kijavították.[4] Mivel a kétfős egymás mellett ülő személyzetnek az elhelyezése sokkal több helyet igényelt, a sárkány szerkezetét áttervezték és helyet biztosítottak a radarnak is a gép orrában. Ez a gép a Vampire NF 10-et váltotta le. A következő verzió az NF 3 lett, mely a Venom utolsó éjszakai vadász változata volt.[4] Ez a típus 1953-ban szállt fel először és 1955-ben állt szolgálatba. A gép viszonylag rövid ideig szerepelt a RAF kötelékében, mivel csak közbenső megoldásnak szánták és 1957-ben kivonták és felváltották a kétmotoros Gloster Javelin éjszakai vadászgéppel. A Venomnak a RAF számára gyártott utolsó változata az együléses FB 4 lett, mely először 1953. december 29-én szállt fel.[5] 1955-ben állították rendszerbe és 250 darabos sorozatot gyártottak le. A repülőgépet egy 22,9 kN tolóerejű de Havilland Ghost 105 gázturbinás sugárhajtómű hajtotta. A repülőgépbe katapult ülést helyeztek és néhány szerkezeti változtatáson is átesett.

Szolgálatban

RAF Venom NF.2 éjszakai vadász az 1952. évi farnboroughi kiállításon és bemutatón

A RAF Venomjai részt vettek 1948 és 1960 között Malajziában kitört partizánháború elfojtásában, bár az 1950-es évek közepéig nem vettek részt bevetésekben. Ekkor a RAF 45. és 60. százada támogatta a kommunista gerillák elleni Operation Firedog kódnevű hadműveleteket. Venomokat adtak kölcsön a Royal New Zealand Air Force számára is, akik ugyancsak részt vettek a malajziai harcokban.[6] A Venom részt vett a szuezi válságban is, ahol a 6., 8. és 249. század tevékenykedett. A repülőgépek bázisa a RAF Akrotiri repülőtere volt Cipruson. Az angol-francia katonai beavatkozás a Szuezi csatorna Egyiptom általi államosítását követte. A légi háború 1956. október 31-én tört ki jelt adva a Szuezi háború megindítására. A Venomok több rajtaütésben változatos földi katonai célpontokat támadtak. Később a Közel-keleten is több bevetésben vettek részt, Ádenben és Ománban terrorista ellenes hadműveleteket támogattak, melynek során veszteségeik is voltak. A kenyai Mau-Mau felkelés során ugyancsak bevetették a Venomokat. A RAF összes Venomját 1962-ben kivonták az első osztályú szolgálatból. A repülőgépek megbízhatóan teljesítették feladatukat a világ különböző részein, békében és háborúban és a legnehezebb éghajlati körülmények között is. A legtovább Venomok a Svájci Légierőnél voltak szolgálatban, ahol 1983-ban vonták ki a szolgálatból. 2004-ben még 20 Venom volt repülőképes, különböző légibemutatókon szerepeltek, néhány pedig múzeumokban látható.

Változatok

Magánkézben lévő hosszú orrú svájci Venom FB.54
Egy svájci Venom műszerfal
  • DH 112 Venom - Együléses prototípus.
  • FB 1 - Együléses vadászbombázó, rendszerbe állítva 1952. 375 készült.
  • NF 2 - Kétüléses éjszakai vadász, áthidaló típus, melyet egy Egyiptom számára tervezett export változatból fejlesztettek ki, 91 darab épült.
  • NF 2A - Módosított NF 2, megerősített szárnyfőtartóval
  • NF 3 - Módosított NF 2, katapult üléssel és Ghost 104 hajtóművel, új amerikai radarral 123 épült
  • FB 4 - Utolsó Venom a RAF számára, együléses vadászbombázó. Ghost 105 hajtómű, katapult ülés és szerkezeti módosítások. 250 készült.
  • FB 50 - Export verzió Irak és Svájc számára az 1950-es években. 15 készült.
  • NF 51 - Az éjszakai vadász export verziója. Összesen 60 darabot adtak el Svédországnak, ahol J33 jelzést kapott. 1953–1960 között volt rendszerben.
  • FB 54 - Export verzió Venezuela és Svájc számára, 22 épült.

Műszaki adatok (Venom FB 1)[7]

Méretek, tömeg

  • Hossz: 9,70 m
  • Fesztáv: 12,70 m
  • Magasság: 1,88 m
  • Szárnyfelület: 25,9 m²
  • Üres tömeg: 4173 kg
  • Teljes tömeg: 7000 kg

Hajtómű

  • Típus: 1 db de Havilland Ghost 103 radiális kompresszoros gázturbinás sugárhajtómű
  • Tolóerő: 21,6 kN

Teljesítményadatok

  • Legnagyobb sebesség: 1030 km/h
  • Hatótáv: 1730 km
  • Csúcsmagasság: 12 000 m
  • Emelkedési sebesség: 45,7 m/s
  • Tolóerő/súly: 0,41
  • A szárny felületi terhelése: 274,2 kg/m²

Fegyverzet

  • Gépágyú: 4 x Hispano-Suiza HS.404 20 mm-es gépágyú, 15 lőszer csövenként
  • Rakéta: 8 x RP-3 27 kg-os nem irányítható rakéta vagy
  • Bomba: 2 x 450 kg-os bomba

Jegyzetek

  1. Gunston 1981, p. 52.
  2. Birtles Air Pictorial July 1971, p.242.
  3. Birtles Air Pictorial July 1971, p.243.
  4. 4,0 4,1 Birtles Air Pictorial August 1971, pp. 281–282.
  5. Birtles Air Pictorial July 1971, p.244.
  6. Birtles Air Pictorial July 1971, pp. 246–247.
  7. Gunston: Fighters of the Fifties 1981

Források

  • Birtles, Philp. "De Havilland Venom:Part 1: Single Seaters in RAF Service". Air Pictorial, July 1971, Vol. 33 No. 7. pp. 242–247.
  • Birtles, Philp. "De Havilland Venom:Part 2: Night-fighters and export machines". Air Pictorial, August 1971, Vol. 33 No. 9. pp. 281–284.
  • Green, William. The World's Fighting Planes. London: Macdonald, 1964.
  • Gunston, Bill. Fighters of the Fifties. Cambridge, UK: Patrick Stephens Limited, 1981. ISBN 0-85059-463-4.
  • Winchester, Jim, ed. "De Havilland Sea Vixen." Military Aircraft of the Cold War (The Aviation Factfile). Rochester, Kent, UK: The Grange plc., 2006. ISBN 1-84013-929-3.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a De Havilland Venom című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.