Degen Gusztáv

Degen Gusztáv
Vasárnapi Ujság 1902. 164. l.
Született	1834. május 24. Pest
Elhunyt	1903. január 5. (68 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Degen Árpád
Szülei	Dégen János
Foglalkozása	jogász, pedagógus, politikus, jogi író
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1884–1901)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert (Jobb oldali falsírboltok, jobb-405)
A Wikimédia Commons tartalmaz Degen Gusztáv témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Degen Gusztáv, felsőhegyi (Pest, 1834. május 24. – Budapest, 1903. január 5.) jogakadémiai tanár, politikus, jogi író.

Sírja a Fiumei úti sírkertben

Családja, tanulmányai

Apja Degen János volt. Testvérei Jenő és Titusz voltak. Fia a nemzetközi hírűvé vált Degen Árpád botanikus. A pesti piaristák gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait; majd 15 évesen, 1849-ben a pesti tudományegyetemen bölcsészhallgató lett. 1851-ben a jogi karra ment át. 1854-től ösztöndíjjal a bécsi cs. kir. egyetemre került tanárjelöltnek és az ott töltött kétévi gyakorlat és letett jogtanári szigorlatai után, 1856-ban kapta meg diplomáját.

Pályafutása

Tanársegédként és könyvtárosként a kassai jogakadémián a magyar és osztrák jogot, a pénzügyi jogot, a nemzetgazdaságtant és pénzügytant oktatta. Az akadémia 30.000 kötetből álló könyvtárát rendezte, katalogizálta. Ugyanakkor a kassai püspöki megye papnövendékeinek is tartott előadásokat öt évig a magyar és osztrák jogból, s a papi szeminárium könyvtárát ugyancsak rendezte. 1861-től Pozsonyba költözött, s az ottani jogi akadémián a váltó- és kereskedelmi jogot tanította, mint rendes tanár. A tantestület idősebb tanáraként megválasztották az alap- és államvizsgák elnökének, továbbá 1863-tól a jog- és államtudományi vizsgálatok bizottsági tagjául. 1884-ben, majd 1887-ben és 1891-ben országgyűlési képviselőnek választották meg szabadelvű párti programmal a Sopron vármegyei nagymartoni kerületben. Ezért a tanári pályáról lemondva Budapestre költözött és a Magyar Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság igazgatója, a Magyar Vöröskereszt Egyesület országos meghatalmazottja, valamint a Tarca-völgyi Vasút alelnöke lett. Emellett itt is tagja volt a bírói és az államtudományi államvizsgálatoknak és az ügyvédi vizsgálatnak. 1897-ben tagja volt a függő államadósságokat vizsgáló bizottságnak. A pozsonyi jogakadémiának 1884-ben tartott százéves jubileumán 3000 kötetből álló könyvtárát a jogakadémiának ajándékozta s a Jogászsegélyző Egyletnél alapítványt tett. Az ún. szünidei gyermektelepek megszervezésével fővárosi gyermekek egészséges, vidéki nyaraltatását indította el.

Egyesületi, testületi tagságai

• A Pozsonyi Második Takarékpénztárnak, a Pozsonyi Kereskedelmi Banknak, a Népkonyhának, a Pozsonyi Fogyasztási Egyletnek, a Pozsony Vármegyei Régészeti Egyesületnek, a vármegyei természettudományi, továbbá gazdasági egyesületeknek, a Pozsony városi Statisztikai Hivatalnak, a Jogászsegélyző Egyletnek, és más társulatoknak részben alapítója és elnöke, részben munkás tagja volt.
• A Magyar Természettudományi Társaság rendes tagja volt.

Díjai, kitüntetései

• 1879. június 2-án felsőhegyi előnévvel nemességet nyert.
• 1881-ben cs. és kir. asztalnoki méltóságot nyert.
• 1889-ben a III. oszt. vaskorona lovagrendet kapta

Művei

Szakcikkei magyar és német nyelvű folyóiratokban jelentek meg.

• A magyar váltójog. Pest, 1865.
• A magyar váltóeljárás. Pest, 1866.
• A közjegyzőség. (A tiszta jövedelem a Pozsony melletti blumenaui ütközetben elesett, és Pozsonyban a zergehegyen eltemetett harczosok síremlékének felállítására fordíttatik). Pest, 1866.
• Nemzetjogi vizsgálódás a semleges állam lobogójának jelentőségéről és a tengeri ostromzárlatról. In: Jogtudományi Közlöny, 1869. (4. évf.) 5. sz. 33-34. old.; 6. sz. 44-46. old.; 7. sz. 51-53. old.
• A váltó történelme a legrégibb időktől korunkig. Pest, 1870.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Magyar életrajzi lexikon
• Országgyűlési almanach - Képviselőház 1886.
• Lengyel Géza: Degen Árpád emlékezete, Pécs, 1936. Különnyomat a Botanikai Közlemények 1936. XXXIII. kötetének 1-3. füzetéből.