Dezideráta
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A Dezideráta[1] a latin eredetű Desideratus férfinév női párja. Jelentése kívánt, óhajtott (gyermek).[2]
Gyakorisága
Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.[2][3][4]
Névnapok
Híres Dezideráták
Egyéb Dezideráták
A könyvtártudományban is használatos a dezideráta, deziderátum kifejezés. A dezideráta azon dokumentumokat tartalmazza, amelyek megrendelését még nem döntötték el véglegesen. (Például ha az adott dokumentum pillanatnyilag nem kapható, vagy nincs elegendő pénzforrás.) Sok könyvtárban „kívánságlista”-ként funkcionál, ahová az olvasók saját dokumentumigényeiket feljegyezhetik.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ 2,0 2,1 2,2 Ladó-Bíró, 160-161. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Vértesy Miklós: Könyvtárosok kislexikona. Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1987. 249 old.
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)