Diósdi György
| Diósdi György | |
| Született | 1932. január 17.[1] Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása |
|
Diósdi György (Budapest, 1934.,[2] más források szerint 1932. január 17. – Budapest, 1973. október 18.)[3] római jogász, jogtudós, egyetemi docens.
Családja
Szülei Dr. Diósdi Ferenc és Kubinyi Mária. Felesége Szedenik Szilvia Ildikó, akivel 1965-ben kötött házasságot Budapesten.[3]
Életpályája
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanára (docense) volt a Brósz Róbert által vezetett római jogi tanszéken. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának titkárának is megválasztották. Mesterének vallja őt Hamza Gábor Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fordítóként közreműködött Hugo Grotius "De iure belli ac pacis" ("A háború és béke jogáról") című főművének magyarra fordításában, Brósz Róberttel és Haraszti Györggyel együtt.
Kutatási területe
A római jogon belül főleg a dologi joggal és a kötelmi joggal foglalkozott, különös tekintettel a római jog továbbélésének időszakára. Tudományos munkássága nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, munkáit bel- és külföldön egyaránt ma is gyakran idézik.
Művei
- Ownership in Ancient and Preclassical Roman law (1970)
- Contract in Roman law. From the Twelve Tables to the Glossators (1981)
Jegyzetek
További információk
- Hamza Gábor visszaemlékezése Archiválva 2007. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Hamza Gábor: Diósdi György (1934-1973). Magyar Jogtudósok II. Szerk. Hamza Gábor. Budapest, 2001. 189-196. old.
