Diósförgepatony
Diósförgepatony (Orechová Potôň) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Nagyszombati | ||
Járás | Dunaszerdahelyi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1250 | ||
Polgármester | Gálffy Szilárd | ||
Irányítószám | 930 02 | ||
Körzethívószám | 031 | ||
Forgalmi rendszám | DS | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 80 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 118 m | ||
Terület | 21.07 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Diósförgepatony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósförgepatony témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Diósförgepatony (szlovákul Orechová Potôň, németül Nusswinkel) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Dióspatony és Förgepatony egyesítésével jött létre 1850 körül.
Fekvése
Dunaszerdahelytől 6 km-re északnyugatra fekszik. Bögölypatony tartozik hozzá.
Története
1397-ben „Gyospothon” néven említik először.
1524-ben II. Lajos oklevelében a Gellei székhez tartozó falvak közt szerepel. 1535-ben 10 lakott és 2 lakatlan porta, valamint 4 zsellértelek volt a községben. Az 1574-es urbáriumban 16 jobbágy, 4 zsellér és 2 nemesi portát említenek. 1599-ben a falu földjeinek nagyobb része a Pálffy család tulajdona lett. 1646-ban 22 lakott és 11 üres porta állt a településen. Az időközben reformátussá lett faluban 1672-ben még működhetett lelkész, de 1674-től ezt ismét megtiltották.
1711-ben a kuruc harcokban elpusztult környező települések Hegypatony, Homokospatony és Felszerpatony lakói is ide költöztek. 1712-ben 15 lakott portája és 4 zsellértelke volt. 1742-ben Bél Mátyás Diós-Patonyként említi a falut. 1758-ban 24 jobbágyi és kisnemesi telek volt itt. 1828-ban 56 házában 401 lakos élt.
Diós- és Förgepatony falvakat 1850 körül egyesítették. 1866-ban nyílt meg a református iskola, 1870-ben felépült a református templom is. 1895-ben elérte a falut a Pozsony–Komárom-vasútvonal.
Vályi András szerint „DIÓS PATONY. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Poson Vármegyei Fő Ispánság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben, Szent Mikályhoz 1/4 órányira, határja gazdag termékenységű, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”[1]
„Förge Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Mihályfának szomszédságában, Diós, és Bögöly Patonyhoz is közel, határja 2 nyomásbéli, tiszta rozsot terem leginkább, erdeje, réttye nints, piatza Somorján van.”[1]
Fényes Elek szerint „Patony (Diós), magyar f., Poson vmegyében: 253 kath., 110 ref., 5 zsidó lak. Patony (Förge), magyar f., Poson vgyében: 127 kath., 22 ref., 27 zsidó lak., nemesi curiákkal.”[2]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.
Népesség
1910-ben 769, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt. 2001-ben 1671 lakosából 1573 fő magyar és 99 szlovák volt. 2011-ben 1678 lakosából 1394 volt magyar, 239 pedig szlovák volt. 2021-ben 1705 lakosából 1322 (+30) magyar, 333 (+27) szlovák, 5 cigány, (+1) ruszin, 5 (+3) egyéb és 40 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]
Nevezetességei
- A régi református templom bontása 1969-ben kezdődött, majd az új, skandináv típusú templomot 1977-ben szentelték fel.
- A római katolikus templomot 1998-ban szentelték fel.
- Slovakia Ring – 6 km hosszú autóverseny-pálya. 2010-ben adták át.[4]
Testvérvárosai
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Felvidéken csapatni – Slovakia Ring-bemutató – Origo, 2010. május 1.
Források
- Koncsol, L. 1991 : Villanások a diósförgepatonyi zsidók történetéből, in: Karsay, K. (szerk.): Akikre emlékeznek, az él. A dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája című nemzetközi konferencia válogatott anyaga. Pozsony, 19-26.
- Kovátsné Németh, M. (szerk.) 1998: Diósförgepatony névkincse, iskola- és sporttörténete. Diósförgepatony.
- Koncsol László: Diósförgepatony I-II. (történelmi olvasókönyv), 1990-1993, Madách-Posonium, Pozsony, ISBN 80-7089-189-0