Dicerorhinus
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 23–16 Ma Kora miocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||
 A szumátrai orrszarvú az emlősnem egyetlen ma élő faja
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dicerorhinus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dicerorhinus témájú kategóriát. |
A Dicerorhinus az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó nem. A nembe egy élő faj tartozik.
Kifejlődésük
Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[1][2] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei, körülbelül a miocén kor idején kezdték elhagyni Ázsiát.[3] A kutatók a szumátrai orrszarvút tartják a legkevésbé fejlettnek, mivel több jellemzője is hasonlít a miocén korban élt ősökhöz.[4] Az őslénytani leletek szerint a Dicerorhinus orrszarvúnem a kora miocénből származik, azaz 23-16 millió éves. Több fosszilis fajt is Dicerorhinusként írtak le, azonban a szumátrai fajon kívül a „közelmúltban” nem élt más ilyen faj.[5] A molekuláris adatok szerint ez az ősi megjelenésű orrszarvúnem, körülbelül 25,9 (plusz-mínusz 1,9) millió éve válhatott el a többi modern orrszarvúágtól. Eddig három hipotézis született arról, mely a Dicerorhinus és a többi modern orrszarvúnem kapcsolatát próbálja megmagyarázni. Az első elmélet szerint, a szumátrai orrszarvú az afrikai keskenyszájú orrszarvúval (Diceros bicornis) és a szélesszájú orrszarvúval (Ceratotherium simum) áll közelebbi rokonságban; legalábbis a két tülök jelenléte erre utal.[1] A második hipotézis szerint a szumátrai faj testvértaxonja a ázsiai fajokénak, mivel előfordulási területeik majdnem azonosak.[1][6] A harmadik elmélet, mely újabb vizsgálatokon alapszik, arra utal, hogy az afrikai orrszarvúak, az ázsiai orrszarvúak, azaz a Rhinoceros nembéliek és a egymagában a szumátrai orrszarvú, az orrszarvúfélék három egészen különböző ágát képviselik; ezek az ágak pedig szétváltak, körülbelül 25,9 millió éve, vagyis a ma élő orrszarvúcsoportokon belül nincs közeli rokonsági kapcsolat. Az még tisztázatlan, hogy melyik csoport vált le hamarább, vagy utóbb.[1][7] Az anatómiai hasonlóságok miatt, feltételezik, hogy ez az orrszarvúfaj közeli rokonságban áll a pleisztocén korban élt, fosszilis gyapjas orrszarvúval (Coelodonta antiquitatis). A fosszilis faj a nevét, a vastag, gyapjas bundájáról kapta; a dúsabb szőrözöttség a szumátrai fajnál is megvan. A gyapjas orrszarvú Kína területén, a pleisztocén kor második felében jelent meg először. Aztán benépesítette Eurázsiát a Koreai-félszigettől kezdve egészen Spanyolországig. A gyapjas orrszarvú, amint a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) is túlélte a Würm-glaciálist, viszont körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kihalt. Habár egyes morfológiai kutatások megkérdőjelezték a jégkorszaki orrszarvú és a szumátrai orrszarvú rokonságát,[7] az újabb molekuláris vizsgálatok a testvértaxoni kapcsolatot támasztották alá.[8] Az emlősnem fajai a jégkorszakban nagy területen elterjedtek, Kelet-Szibériától Nyugat-Európáig megtalálhatók. Megjelenésük változatos, nagy alkalmazkodóképességet mutattak. A mintegy 10 000 éve kezdődő, máig tartó interglaciális kezdetén eltűntek, csak egy elszigetelt populáció maradt fenn hírmondónak.
Rendszerezés
A nembe az alábbi fajok tartoznak:
- †Dicerorhinus caucasicus
- †Dicerorhinus cixianensis
- †Dicerorhinus etruscus
- †Dicerorhinus gwebinensis
- †Dicerorhinus hemitoechus
- †Dicerorhinus kirchbergensis
- †Dicerorhinus megarhinus
- szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) (Fischer, 1814) - típusfaj
Képek
-
Dicerorhinus etruscus -
Dicerorhinus hemitoechus -
Dicerorhinus kirchbergensis
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 Tougard, C. (2001). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.
- ↑ Xu, Xiufeng (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)”. Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.
- ↑ Lacombat, Frédéric. The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6. London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o. (2005. április 26.)
- ↑ Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003. április 26.). ISBN 0-231-08450-1
- ↑ (1972) „Dicerorhinus sumatrensis” (PDF). Mammalian Species, 1–6. o, Kiadó: American Society of Mammalogists. DOI:10.2307/3503818. JSTOR 3503818.
- ↑ Groves, C. P. (1983). „Phylogeny of the living species of rhinoceros” (PDF). Zeitschrift fuer Zoologische Systematik und Evolutionsforschung 21, 293–313. o.
- ↑ 7,0 7,1 Cerdeño, Esperanza (1995). „Cladistic Analysis of the Family Rhinocerotidae (Perissodactyla)” (PDF). Novitates (3143), Kiadó: American Museum of Natural History. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0003-0082. (Hozzáférés: 2015. április 14.)
- ↑ (2003. szeptember 1.) „Ancient DNA analysis reveals woolly rhino evolutionary relationships” (PDF). Molecular Phylogenetics and Evolution 28 (2), 485–499. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00023-X. PMID 12927133.
Források
- Wikifajok
- Zin-Maung-Maung-Thein et al.,, 2008, Palaeontology 51(6): 1419-1433.
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
