Dicsőszentmárton

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Az adatok szerializációja sikertelen
Dicsőszentmárton (Târnăveni, Sankt-Martin)
A hajdani megyeháza, ma műszaki kollégium
A hajdani megyeháza, ma műszaki kollégium
Dicsőszentmárton címere
Dicsőszentmárton címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rangmunicípium
KözségközpontTârnăveni
Beosztott falvak
PolgármesterSorin Megheșan
Irányítószám545600
Körzethívószám0x65[1]
SIRUTA-kód114925
Népesség
Népsűrűség430 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Terület60,39 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 16′ 12″46.329722°N 24.270000°EKoordináták: é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 16′ 12″46.329722°N 24.270000°E
Dicsőszentmárton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dicsőszentmárton témájú médiaállományokat.

Az ortodox templom

Dicsőszentmárton (románul Târnăveni, korábban Diciosânmartin, németül Sankt-Martin, korábban Marteskirch, szászul Mierteskirch) municípium Romániában, Maros megyében. A Kis-Küküllő-mente központi települése, ipari központ, municípium, az egykori Kis-Küküllő vármegye székhelye.

Fekvése

A Kis-Küküllő jobb partján fekszik, Marosvásárhelytől 33 km-re délnyugatra Medgyestől 20 km-re északra.

Nevének eredete

Nevét a „Dicsőséges Szent Márton” tiszteletére emelt templomáról kapta. Mai román neve a Kis-Küküllő román Târnava Mică nevéből ered.[2]

Története

Árpád-kori település. Nevét 1278-ban Tysheu Sent Martun néven említette először oklevél. 1322-ben és 1332-ben S. Martino, 1348-ban Tenthmartun, 1386-ban Dychewzenrmartonnak írták. Első ismert birtokosa 1278-ból ismert; ekkor Nagy Albert fiaié volt, akik a birtokot 50 M-ért eladták szerviensüknek Des fivérének Pálnak, ekkor határát is leiratták. 1390-ben losonci Dezsőfi László erdélyi vajda volt birtokosa. 1403-ban Zsigmond király mivel utolsó birtokosa Losonczi László fia János utód nélkül halt meg; a birtokot Kizdi Sándornak és fiainak adományozta, akik Nápolyi László lázadása idején mellette hűségesek maradtak. A 15. században több birtokosa is volt, így a Szentléleki, Keszi, Somkeréki Erdélyi, Baládfi, Gerendi, Bánffy családok is. Dicsőszentmárton 1466-ban már mezőváros, ez év január 2-án az erdélyi nemesek itt tartották közgyűlésüket is. Később az egykori Küküllő vármegyének is székhelye volt. Az 1690 körül készült Nova et Accurata Transylvaniae Descriptio térképen Kockelsburg néven tűnik fel a település.[3] 1910-ben 4417 lakosából 3210 magyar, 957 román, 118 német volt. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye székhelye volt. 1992-ben 28 634 lakosából 20 054 román, 5966 magyar, 2368 cigány és 214 német volt. Rohamos fejlődése a vasútnak, valamint a környékén feltárt földgáznak köszönhető. A Nitrogénművek 1916-tól üzemel, 1937-ben indult a fémfeldolgozó üzem, majd hőerőmű épült. A vegyi anyagok gyártása a város környékét nagy mértékben szennyezi. 1998-ban kapott municípiumi rangot.[4] A 2011-es népszámlálás szerint lakosainak száma 22 075 fő, ebből román 16 289, magyar 3163, cigány 923, egyéb 48. Nem nyilatkozott hovatartozásáról 1652 fő.[5] A cigányok valós aránya lényegesen magasabb lehet a népszámlálási adatoknál, az Erdélystat becslése szerint Dicsőszentmárton lakosságának a 23%-a cigány.[6]

Látnivalók

Ismert emberek

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 179. o. ISBN 963 05 3346 4  
  3. Nova et Accurata Transylvaniae Descriptio - Barry Lawrence Ruderman Antique Maps Inc.. web.archive.org, 2021. október 23. [2021. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  4. LEGE nr. 205 din 11 noiembrie 1998 privind declararea ca municipiu a oraşului Tarnaveni, judeţul Mures. Monitorul Oficial, 429. sz. (1998. november 12.)
  5. Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Mureș (English nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  6. Dicsőszentmárton, Erdélystat

Források

Kapcsolódó szócikkek