Diocotron instabilitás
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A diocotron instabilitás (más néven „csúszóáramlásos plazma instabilitás”) egyike a mindenhol előforduló instabilitásoknak a kis sűrűségű, nem semleges plazma áramlásakor, amiben a sebesség nyírása kialakul. Elektronörvényeket hoz létre, amik a folyadékmechanikában ismert Kelvin–Helmholtz-instabilitásra hasonlítanak. Akkor fordul elő, ha a töltések semlegessége helyileg nem tartható fenn. A kifejezés görög szóval „üldözést” jelent. A plazma-instabilitás elektromos töltések egymás melletti elcsúszásakor keletkezik. A két réteg között energiaátadás jön létre felületi hullámok formájában, amik egymással ellentétes irányban mozognak. A diocotron instabilitás rövid ideig tart, mivel a plazmatöltések nem maradnak fenn sokáig.
Előfordulása
- A sarki fénynél örvények és áramlások formájában figyelhető meg, aminek mechanizmusára Hannes Alfvén 1950-ben adott magyarázatot.
Jegyzetek
Források
További információk
- Knauer, W. (1966. February). „Diocotron Instability in Plasmas and Gas Discharges”. Journal of Applied Physics 37 (2), 602–611. o. DOI:10.1063/1.1708223.
Kapcsolódó szócikkek
