Domokos Tamás

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Domokos Tamás
Életrajzi adatok
Született1944. július 31. (80 éves)
Hódmezővásárhely
Ismeretes mint
IskoláiSzegedi Tudományegyetem

Domokos Tamás (Hódmezővásárhely, 1944. július 31. –) malakológus, muzeológus, tanár.

Életpályája

A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd Szegeden a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett diplomát 1967-ben fizika–kémia szakon. 1975-ben a József Attila Tudományegyetemen Organikus közegű kaolin szuszpenziók ülepedésének vizsgálata című disszertációjával, summa cum laude minősítéssel kolloidkémiából doktorrá avatták. Kutatási területe a szárazföldi, vízi csigák, kagylók gyűjtése, feldolgozása, archeomalakológiai vizsgálat, nemzeti parkok, természetvédelmi területek malakológiai kutatása, fajmegőrzés, fajvédelem. Két új szárazföldi csigafajt gyűjtött, róla nevezték el: Alopia subcosticollis tamasorum (Szekeres 2007), Agardhiella domokosi (SUBAI, 2011 ‒ IUCN Red List). Harminc évig pedagógusként dolgozott, négy évig a sarkadi Ady Endre Gimnáziumban, 26 évig Békéscsabán a mai Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában. 1978-tól a Munkácsy Mihály Múzeumban természettudományos muzeológusként kezdett dolgozni félállásban; 1997-től 2004-ig, nyugdíjazásáig muzeológus, közel 30 évig a DK-Alföld puhatestűinek kutatásával foglalkozott. Létrehozta Békéscsabán a 15 000 tételes Mollusca-gyűjteményt, amelyben Fekete- és Fehér-Körös környéki, székelyföldi, Erdélyi-szigethegységi területekről, továbbá a Bükki Nemzeti Park kutatása során gyűjtött anyag van, valamint a Harvard 500 000 tételes gyűjteményéből (1992) személyes csere útján kerültek amerikai, afrikai, ázsiai, óceániai tételek. Romániai gyűjtéseken évtizedekig az aradi, a nagyváradi múzeum és a Babeş–Bolyai Egyetem munkatársaival dolgozott együtt. Világviszonylatban egyedülálló a Munkácsy Mihály Múzeum dobozi pikkelyes csiga (fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000 Ft) és bánáti szalagos csiga (eszmei értéke: 10 000 Ft) kollekciója. A Kárpát-medencében (Zempléni-hegység, Erdélyi-szigethegység) őshonos dobozi pikkelyes csigát (Hygromia kovacsi/Kovacsia kovacsi) dr. Kovács Gyula békéscsabai kutató találta meg, s róla nevezték el 1972-ben. 1979-ben érdeklődése a puhatestűek héjdimenziói és a klíma közötti kapcsolat tanulmányozása felé fordult. Első tesztállata a Chondrula tridens, később a Granaria frumentum, majd a szalagos bánáti csiga [Helicigona (Drobacia) banatica] és néhány Clausiliidae. Magyarországon az ő nevéhez fűződik az első mennyiségi archeomalakológiai vizsgálat, amelyet a bélmegyeri rézkori lelőhely Unio-féléin hajtott végre (Gulyás–Sümegi 2012). 1983-ban a 8. Nemzetközi Malakológiai Kongresszuson (Budapest) ismertette egyetlen csigafaj (sokfogú magcsiga/Granaria frumentum) biometriájára alapozott, hőmérsékletet rekonstruáló módszerét. Tudománytörténeti tevékenységéhez kapcsolódik a Fekete Könyv sorozat 15. köteteként, 1988-ban megjelent, Adatok Békés megye térképtörténetéhez (a XVI. század elejétől 1918-ig) című, feleségével, Domokosné Megyesi Évával közösen írt könyve. 1980 és 1990 között az MTA szervezte Bükk-kutatásban vett részt. Párhuzamosan dolgozott a Szegedi Akadémiai Bizottság által támogatott, Békés Megye Természeti Képe programban, a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében folyó, a Körös-Maros Nemzeti Park létrehozását segítő előkészítő felmérésekben, a meglévő Tájvédelmi Körzetek és Természetvédelmi Területek malakológiai kutatásában. 1993 óta foglalkozott a puhatestűek védelmének problémájával. 1996-ban javaslatot tett a ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működési területéhez tartozó Dénesmajori-Csigás-erdő Természetvédelmi Terület létrehozására. Ez az öthektáros erdő unikális, hiszen hazánkban az egyetlen, egy puhatestű védelme érdekében (1997-ben) létrehozott, kifejezetten az Erdélyi-szigethegységből származó, nagy tudományos értékkel bíró agyagsárga éti csiga, bánáti csiga, kristályos gyöngycsigácska, soklemezes orsócsiga megőrzésére hivatott. 1998-ban ─ az országban egyedüli malakológusként ─ Szentesi Györggyel közösen ‒ a csernobili katasztrófa puhatestűekre kifejtett utóhatását vizsgálta. A kutatásukat a bánáti szalagos csiga [Helicigona (Drobacia) banatica] és a tompa folyamkagyló (Unio crassus) héjainak Sr-90-izotóp-aktivitására alapozták. 2000-ben közreműködött a Száz Magyar Falu Könyvesháza sorozatban megjelenő Doboz és Kétegyháza kötetek megírásában. A 2000 és 2007 közötti évek legjelentősebb eredménye a dobozi pikkelyescsiga délkelet-alföldi areájának megrajzolása. 2004-ben a KVVM Természetvédelmi Hivatala szakértője, az ország délkeleti részén előforduló dobozi pikkelyes csiga és Gyula-Gyulavári területén élő bánáti csiga fajmegőrzési tervének az elkészítésében. 2004-es nyugdíjazását követő években is folytatta az Erdélyi-szigethegység és Erdély széleskörű malakológiai vizsgálatát. 2007-ben a KVVM támogatásával megjelent Magyarország védett puhatestűi című könyve a Grafon Kiadónál. Társszerző: Pelbárt Jenő. Domokos Tamás nevéhez két új faj is fűződik. A Cserna-völgyében (Románia) talált szűk elterjedési területen élő orsóscsiga, az Alopia subrosticollis tamasorum, a másik a Zarándi-hegységben (Munții Zărandului) gyűjtött egy újonnan leírt fajt, Péter Subai a csigát róla nevezte el (Agardhiella domokosi SUBAI, 2011 ‒ IUCN Red List). 2018-ban magyar, román és ukrán társszerzőkkel, Páll-Gergely Barna adta közre közel 40 évre kiterjedő, a Drobacia banaticára vonatkozó fosszilis és recens faunisztikai adatait. 2017 óta Budapesten él, Budán és a Balaton déli partján folytatja malakológiai kutatásait.

Tagságai

  • A Körös–Maros Nemzeti Park tanácsosa
  • A Magyar Malakológiai Társaság (MAMAT) alapítója (2008), tagja
  • A SOOSIANA malakológiai szaklap szerkesztőbizottság tagja 1995-től, 2009–2010-ben főszerkesztője
  • A KVVM Természetvédelmi Hivatala szakértője

Tudományos munkái

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Domokos_Tamás&oldid=479706”