Donje Kusonje
| Donje Kusonje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5 fő (2011)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 142 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 45° 42′ 11″, k. h. 17° 36′ 18″45.703000°N 17.605000°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 11″, k. h. 17° 36′ 18″45.703000°N 17.605000°E | |
Donje Kusonje falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése
Verőcétől légvonalban 22, közúton 44 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyében, a Szalatnokról Daruvárra menő főút mentén fekszik.
Története
A település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „pagus Kuszonye” néven 12 portával szerepel.[3] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dolni Kusonie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuszonye Dolnye” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuszonye (Alsó)” néven 39 házzal, 231 katolikus vallású lakossal szerepel.[5] 1857-ben 206, 1910-ben 282 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 61%-a szerb, 21%-a horvát, 10%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falu 97 főnyi lakosságának 92%-a szerb, 8%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején többségben szerbek lakta település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 10-én foglalta vissza. A szerb lakosság a harcok elől elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 5 lakosa volt. A házak nagy része még ma is elhagyatottan, részben romosan áll.
Lakossága
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 206 | 175 | 176 | 211 | 213 | 282 | 258 | 274 | 215 | 218 | 168 | 123 | 130 | 97 | 4 | 5 |
Nevezetességei
Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya az első világháború után épült. Ma nagyon rossz állapotban van.
Jegyzetek
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 84. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 361. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
