Douglas Mawson

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Douglas Mawson
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Brighton
Állampolgársága
HázastársaFrancisca Adriana Mawson
GyermekeiPatricia M. Mawson
SzüleiMargaret Ann Moore
Robert Ellis Mawson
Foglalkozása
IskoláiUniversity of Sydney
Kitüntetései
Lista
  • a Royal Society tagja
  • Brit Birodalom Rendjének tisztje
  • Silver Wolf Award
  • Knight Bachelor
  • Honorary Fellow of the Royal Society Te Apārangi (1920–)[2]
  • Founder’s Medal (Percy Harrison Fawcett, 82, 1915, Albrecht Penck)[3]
  • David Livingstone Centenary Medal (1916)
  • Bigsby Medal (1919)
  • Mueller Medal (1930)
  • Clarke Medal (1936)
  • Fellow of the Australian Academy of Science (1953)[4]
SírhelyeSt Jude's Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Douglas Mawson témájú médiaállományokat.

Balról jobbra Alistair McKay, Edgeworth David és Mawson a mágneses déli sarkon 1909. január 16-án

Sir Douglas Mawson (Shipley, Anglia, 1882. május 5.Brighton, Ausztrália, 1958. október 14.), ausztrál geológus, Antarktisz-kutató. Az első volt, aki először elérte a déli mágneses sarkot. Szülei Ellis és Margaret Ann Mawson voltak. Angliában született, de 2 éves korában kivándoroltak Ausztráliába, és Sydney nyugati részén telepedtek le. A Sydney Egyetemen diplomázott 1902-ben. Első expedícióján mint geológus vett részt az akkor Új-Hebridáknak nevezett Vanuatun. Az ekkor írt műve, Az Új-Hebridák geológiája az első jelentős geológiai mű volt, mely Melanéziáról íródott. Pályájára Edgeworth David és Archibald Liversidge voltak nagy hatással. 1905-ben kőolajjal és ásványtannal foglalkozott az Adelaide-i Egyetemen. 1907-ben csatlakozott Ernest Shackleton Nimrod-expedíciójához. Eredetileg csak a nyári időszakra maradt volna az Antarktiszon, de professzorával, Edgeworth Daviddel együtt még egy évre maradtak. Vele és Alistair Mackay-jel az elsők voltak, akik megmászták az Erebus vulkánt és először elérték a déli mágneses sarkot 1909-ben. 1910-ben meghívást kapott Scott Terra Nova-expedíciójára, de helyette inkább az ausztrálázsiai antarktiszi expedíció vezetését vállalta el, melyet a V. György-földre és az Adélie-földre vezetett. Az expedíció után, melyen biológiai, meteorológiai és geológiai megfigyeléseket végeztek, lovaggá ütötték. Az expedícióról David Roberts írt könyvet, mely 2013-ban magyarul is megjelent Egyedül a jég ellen címmel.

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas Mawson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • David Roberts: Egyedül a jég ellen. Egy emberfeletti küzdelem igaz története; ford. Farkas Veronika; XXI. Század, Bp., 2013