Dzjarzsinszk
| Dzjarzsinszk | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Irányítószám | 222720 | ||
| Körzethívószám | 1716 | ||
| Testvérvárosok | Lista Vaszilkiv | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 29 630 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 193 m | ||
| Terület | 13,34 km² | ||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 53° 41′, k. h. 27° 08′53.683333°N 27.133333°EKoordináták: é. sz. 53° 41′, k. h. 27° 08′53.683333°N 27.133333°E | |||
| Dzjarzsinszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dzjarzsinszk témájú médiaállományokat. | |||
Dzjarzsinszk (Дзяржынск, oroszul Дзержинск, lengyelül Dzierżyńsk) város Fehéroroszország Minszki területén, a Dzjarzsinszki járás székhelye. Nem hivatalos elnevezése Kojdanav (Койданаў). Minszktől 36 km-re délnyugatra, a Minszki-hátság dombvidékén fekszik, közelében emelkedik az ország legmagasabb pontja, a Dzjarzsinszkaja (345 m). 2006-ban becsült népessége 24,6 ezer fő volt [1].
Történelem
Dzerzsinszk eredetileg a Kojdanov (lengyelül Kojdanów) nevet viselte (mely egy tatár kán, Kojdan nevéből származtatható). Középkori eredetű település (első írásos említése Krutogorje néven 1146-ból származik). 1550-től 1831-ig a Radziwiłł-család hűbérbirtoka volt. 1793-ban csatolták Oroszországhoz. 1812. november 3-án az oroszok legyőzték a napóleoni sereget a kojdanovói csatában. 1871-ben a települést elérte a vasút. 1920-1939 között a BSZSZK nyugati határvárosa volt (a határállomás a közeli Nyegoreloje volt). 1924-1937 között, majd 1939-től járási székhely. 1932. május 15-én várossá nyilvánították és az akkor létrehozott Dzerzsinszkij Lengyel Autonóm Körzet (Dzierzynszczyzna) székhelyévé nyilvánították, mely 1938-ig létezett. Nevét Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij lengyel származású forradalmárról és szovjet politikusról kapta 1932 júliusában, aki a város közelében született. Az autonóm körzet lengyel lakosai szembeszegültek a mezőgazdaság kollektivizálásával, ezért 1938-ban megszüntették a körzetet és számos lakost deportáltak Szibériába és Kazahsztánba. A város 1941. június 26. – 1944. július 7. között német megszállás alatt volt. 1945-1956 között a deportált lengyelek egy része visszatért a városba és környékére. 1970-ben 10,7 ezer lakosa volt. 1994 előtt voltak törekvések a város átnevezésére, de Dzerzsinszkij hivatalos megítélése Fehéroroszországban napjainkban is pozitív, így a nevét viselő utcák és Dzjarzsinszk neve is megmaradt.
Gazdaság
A város legnagyobb üzeme az Eliz textilgyár, fontos gazdasági ágazata a gépipar (motorjavító üzemek, mezőgazdasági gépgyártás), de lenfeldolgozó ipara és élelmiszeripara (tejfeldolgozás) is van. A közelben kitermelt tőzegből brikett-téglákat gyártanak. Dzjarzsinszk közelében halad a Minszket Breszttel összekötő M1-es autópálya, valamint a vele párhuzamos vasútvonal, mely gyors összeköttetést teremt a fővárossal. A város a tágabb értelemben vett Minszki-agglomeráció részének tekinthető. A P65-ös fűt Zaszlave (43 km) felé teremt összeköttetést.
Nevezetességek
- A város főterén áll Feliksz Dzerzsinszkij egész alakos szobra, valamint a járási tanács épülete és az 1850-ben épült Pokrovszkaja-templom.
- A Szent Anna-fatemplom eredetileg 1439-ben épült, de számtalanszor pusztította tűz, mai formáját az 1990-es években nyerte.
- A Gastold-dombon (más néven Kalvinscsina) a 14.-17. századi település templomának romjait tárták fel a régészek.
- Itt született Anasztaszija Vinnyikava, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál fehérorosz indulója 1991. április 15-én.
Jegyzetek
- ↑ Численность населения на 1 января 2025 г. и среднегодовая численность населения за 2024 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. The population as of January 1, 2025 and the average annual population for 2024 in the Republic of Belarus by regions, districts, cities and urban-type settlements . National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2025. március 28.
További információk
