Ebalus aquitániai herceg
| Ebalus | |
| Ebalus Manzer (Mamzer, Manser) | |
* Poitou grófja (890–892 és 902–935),
| |
| Ragadványneve | Fattyú Ebalus |
| Akvitánia hercege | |
| Ebalus | |
| Uralkodási évei | 7 |
| Elődje | Szőke Vilmos, illetve Rajmund Pons toulouse-i gróf |
| Poitou grófja | |
| Ebalus | |
| Uralkodási évei | 35 |
| Utódja | Szőke Vilmos |
| Berry grófja | |
| Ebalus | |
| Uralkodási ideje | |
| 927 – 929 | |
| Uralkodási évei | 2 |
| Auvergne grófja | |
| Ebalus | |
| Uralkodási ideje | |
| 927 – 932 | |
| Uralkodási évei | 5 |
| Örököse | Szőke Vilmos, illetve Rajmund Pons toulouse-i gróf |
| Velay grófja | |
| Ebalus | |
| Uralkodási ideje | |
| 927 – 935 | |
| Uralkodási évei | 8 |
| Utódja | Szőke Vilmos |
| Limousin grófja | |
| Ebalus | |
| Uralkodási ideje | |
| 904 – 935 | |
| Uralkodási évei | 31 |
| Utódja | Szőke Vilmos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Poitiers-ház |
| Született | kb. 870 |
| Elhunyt | 935 |
| Édesapja | II. Ranulf poitiers-i gróf |
| Édesanyja | NN |
| Házastársa | |
| Gyermekei | III. Vilmos aquitániai herceg |
| Vallás | római katolikus |
'Ebalus akvitániai herceg (Fattyú Ebalus, kb. 870–935) II. Ranulf poitiers-i gróf törvénytelen, de egyetlen fia és így örököse volt. „Manzer”, illetve „Mamzer” ragadványneve a „fattyú” jelentésű héber szóból származik.
Élete, uralkodása
Apja Kopasz Károly nyugati frank király halála (888) után magát kiáltotta ki Akvitánia királyává. Ezzel számos ellenséget szerzett magának, és két év múlva megmérgezték. Birtokait és tiszteit a húsz éves Ebalus örökölte — de nem tudta megtartani. Két év múlva Poitou-i Aymar — akit Párizsi Odó támogatott — elűzte Ebalust, a tartomány nemesei pedig elismerték Odo főhatalmát. Ebalus apjának szövetségeseihez fordult segítségért. I. Jámbor Vilmos, Auvergne grófja udvarába fogadta, gondoskodott az ifjú neveltetéséről, de ettől fogva Akvitánia hercegének címét az Auvergne-ház tagjai viselték. 902-ben Ebalus kihasználta, hogy Aymar elutazott Poitou-ból, és Jámbor Vilmos erős katonai segítségével visszafoglalta a grófságot. III. Károly nyugati frank király (akinek Ebalus gyermekkori játszótársa volt) elismerte őt birtokában, és formálisan is felruházta Poitou grófjának címével. Hogy megszilárdítsa hatalmát, Savary Thouars-i vikomtnak adta Saint-Maixent apátságát; ezzel a vikomt vált fő támogatójává. Átszervezte Poitou grófságot úgy, hogy két algrófságot:
hozott létre benne, a Poitiers központú Poitou algrófságot pedig 925-ben bekövetkezett haláláig egy másik fontos támogatójára, Maingaud vikomtra bízta. 904-ben meghódította Limousin grófságot. 911-ben szövetségbe állt össze két francia főúrral a Rollo vezette viking hódítók ellen, hogy megvédjék Chartres városát. A vikingek a várostól északra, egy Lajos-domb nevű helyen ütöttek tábort, Ebalus szövetségesei (jól képzett lovasságukban bízva) a város körül, a síkon helyezték el csapataikat. Ebalus nem értek oda idejében a 911. július 20-án vívott chartres-i csatába, de a támadók így is teljes vereséget szenvedtek. Soraikban pánik tört ki, a menekülők közt az üldöző lovasság nagy mészárlást rendezett. A beszámolók szerint mintegy 6800 viking maradt a csatatéren. A késve befutó Ebalust győztes szövetségesei kigúnyolták, ő pedig sértődött dühében megrohanta a Lajos-dombra visszahúzódott vikingeket. A dombon azonban totális vereséget szenvedett, és magának is el kellett rejtőznie a szétvert csapatait üldöző vikingek elől. Dicstelen szereplését ezután egy hamar népszerűvé váló balladában örökítették meg az ismeretlen szerzők. Az Auvergne-ház utolsó hercege, Acfred Ebalust tette örökösévé, így amikor Acfreddel 927-ben (928-ban?) kihalt az Auvergne-ház, Ebalus (újra) megkapta Akvitánia hercegének címét, vele pedig Berry, Auvergne és Velay grófságot is. A Károly veresége után 923-ban királlyá választott Rudolf nyugati frank király úgy vélte, hogy Ebalus túl nagy hatalomhoz jutott, ezért 929-ben elvette tőle Berry grófságot. 932(?)-ben La Marche-ot, amely addig Vienne egyik algrófsága volt, kivonta Ebalus hűbéréből és független grófsággá nyilvánította. Valószínűleg ugyancsak 932-ben Rajmund Pons toulouse-i grófnak adta át Akvitánia hercegének címét és vele Auvergne grófságot. Ezt a döntést a Poitiers-ház nem fogadta el: Ebalus, majd Szőke Vilmos is Akvitánia hercegének titulálta magát, bár ezt a címüket a királyi udvar nem ismerte el.
Házasságai, gyermekei
Első feleségével, Aremburgával 892. október 10-én kötött házasságot. Aremburga halála után 911-ben vette feleségül második nejét, Emilienne-t. Ez a házasság nem tartott sokáig, mert Emilienne valamikor 913–915 között ugyancsak meghalt. Ebalus harmadjára egy Adele nevű hölgyet vett el (neve Adela, Alaine, Aliana változatokban is ismert). Emilienne-től és Adele-től is egy-egy fia született:
- a „Szőke Vilmosnak” nevezett III. Vilmos örökölte tisztségeit, és hatalmát a régi ellenség Rollo lányának nőul vételével biztosította be,
- az ifjabb Ebalus Limoges püspöke és Poitiers-i Szent Hilár kincstárnoka lett.[1]
Jegyzetek
- ↑ Manuel Ortiz de la Vega, Los Héroes y las Grandezas de la Tierra (Madrid: Libreria de D. Jose Cuesta, 1856), 136
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ebalus, Duke of Aquitaine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Archibald Ross Lewis, 1965: The Development of Southern French and Catalan Society, 718–1050. Austin: University of Texas Press. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)