Ebner Margit
| Boldog Ebner Margit O.P. | |
 | |
| síremléke | |
| domonkos nővér, misztikus | |
| Születése | |
| 1291 körül Donauwörth, Sváb Hercegség a mai Németország területén | |
| Halála | |
| 1351. június 20. Maria Medingen kolostora, Mödingen, a mai Németország területén | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1979. február 24., Róma Boldoggá avatta: II. János Pál pápa |
| Kegyhely | Maria Medingen kolostora, Mödingen |
| Ünnepnapja | június 20. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldog Ebner Margit O.P. témájú médiaállományokat. | |
Boldog Ebner Margit (németül: Margareta Ebner) (Donauwörth, 1291 körül – Maria Medingen kolostora, Mödingen, 1351. június 20.) boldoggá avatott domonkos apáca, misztikus.
Élete
Ebner Margit gazdag családból származott. Kezdetben a szülői házban tanult, majd tizenöt éves kora körül lépett be a domonkos rend Mödingenben található kolostorába. 1312. február 6-án súlyos, szívbántalommal és bénulásokkal járó betegségbe esett, mely miatt három éven át gyakorlatilag ágyhoz volt kötve. Betegségeire földi gyógyírt nem találtak, s ezt nagyon nehezen viselte el. Ugyanígy nehézségeket okozott neki az, hogy nővértársai elhúzódtak tőle. Betegsége alatt, mely 1326-ban kezdett el javulni, egy „boldog nő” beszélt neki Isten országáról.
IV. Lajos német-római császár konfliktusba került a római pápával, s ebben a konfliktusban a kolostor a pápa mellett köteleződött el, így a kolostor népének el kellett menekülnie. Margit néhány apácatársával 1324–25-ben a családi házba menekült, ahol ugyanolyan szigorral élte a kolostor életét, mint azelőtt, és ahogy azután, amikor visszatérhetett Medingenbe. 1332. október 29-én Nördlingeni Henrik nevű pap látogatta meg a kolostort, és megismerkedett Margittal, akivel ettől kezdve lelki kapcsolatban és állandó levelezésben álltak. A Nördlingeni Henrikkel való első találkozástól kezdve Margit az „Isten barátai” nevű lelki közösség tagja lett. Ez a közösség az igaz keresztény életet akarta élni az avignoni válság idején. 1335. február 28-án Margit misztikus élményekben részesült, úgy érezte ima közben, hogy teljesen átadta magát Istennek, s neki adta valóságosan a szívét. Bár betegsége miatt komolyabb lemondásra nem volt lehetősége, de mégis lemondásokat vállalt, böjtölt, kemény fekhelyen aludt. 1344-től Nördlingeni Henrik kérésére lelki élményeit napló formájában foglalta össze. Az eredeti példány elveszett, de egy 1353-ból származó másolat fennmaradt. Ebner Margit utolsó hónapjairól nem maradtak feljegyzések, de az iránta való tiszteletet az is jelzi, hogy nem közönséges sírhelyre, hanem a kolostor káptalantermének közepén temették el. Bár tisztelete rövidesen elterjedt, de tiszteletét mindössze II. János Pál pápa erősítette meg 1979. február 24-én.
Források
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Margareta Ebner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
