Egyenlő szárnyú szitakötők

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Egyenlő szárnyú szitakötők
Kisasszony-szitakötő
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Zygoptera
Öregcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Egyenlő szárnyú szitakötők témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlő szárnyú szitakötők témájú médiaállományokat és Egyenlő szárnyú szitakötők témájú kategóriát.

Az egyenlő szárnyú szitakötők avagy kis szitakötők (Zygoptera) az egyik legősibb rovarrend, a szitakötők (Odonata) három alrendjének egyike.

Megjelenésük, felépítésük

Amint nevük is mutatja, megkülönböztető jellegzetességük, hogy elülső és hátulsó szárnypárjuk alakja és mérete is igen hasonló. Testük az egyenlőtlen szárnyú szitakötőkénél (Anisoptera) kisebb. Szárnytöveik keskenyek, a szárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Pihenő helyzetben szárnyaikat a lepkékhez hasonlóan össze tudják csukni. Felülről nézve az összetett szemek közti távolság nagyobb, mint a szemek átmérője.

Életmódjuk, élőhelyük

A párzás után a hím általában a nősténnyel marad, és őrzi azt, amíg el nem helyezi petéit. Több faj hímje valamilyen vízinövény szárába kapaszkodva tartja is a nőstényt, hogy az minél mélyebbre petézhessen. Petéit csaknem minden faj vízinövények leveleire helyezi. Lárváik kisebbek és karcsúbbak a nagy szitakötőkénél; potrohuk végén háromágú gereblyéhez hasonló fartoldalékot viselnek. A legtöbb lárvái többnyire egy évig fejlődnek, de egyes fajaik a már nyáron további nemzedéket hozhatnak létre, míg más fajok két év alatt fejlődnek ki. Melegebb éghajlaton általános érvényű szabály, hogy a rövidebb lárvaéletű fajok imágója többnyire tovább él – részben éppen ezért a kis szitakötők többnyire messzebbre eljutnak, gyorsabban lakják be az új élőhelyeket, mint a nagyok. A hazai fajok imágói – az erdei rabló kivételével – az ősszel elpusztulnak. Nem repülnek olyan jól, mint a nagy szitakötők; ezért nem mennek messze a víztől. Lárváik légzése alapvetően különbözik az egyenlőtlen szárnyú szitakötőkétől: az oxigént három, az utolsó potrohszelvényükön elhelyezkedő, légcsövekkel sűrűn átszőtt, többnyire hosszúkás, levél alakú, kaudális lamellával vonják ki a vízből. Ezekkel tudnak úszni is, ha pedig kevesebb az oxigén, a lamellákat ide-oda mozgatva cserélik a vizet maguk mellett. Főleg a hínárokon vagy gyökereken megbújva várnak a prédára. Többnyire lassan mászva haladnak: csak akkor úsznak, ha felzavarják őket. Ha valami gyanús dolog közelít feléjük, a kis szitakötők lárvái szorosan az adott növényhez (hínárhoz) tapadnak, igyekeznek szinte beleolvadni annak hengeres szárába. Ha lehet, gyorsan átfordulnak a feltételezett ellenséggel átellenes oldalra. Több faj potrohszelvényeinek hátán és oldalsó szegélyén erős tüskék nőnek, amikkel a lárvák hatásosan védekezhetnek akár a kisebb halak ellen is (emellett határozó bélyegnek is igen alkalmasak). Persze vedlés után ezek is lágyak, és ilyenkor nem védenek. A mérgező bogárlárvák és vízi poloskák ellen az egyetlen hatásos védelem a megelőző támadás.

Rendszertani felosztásuk

Az alrendet négy öregcsaládra és azokon belül összesen húsz családra bontják:

Fátyolkaszitakötők (Calopterygoidea)

Sárkány-szitakötők (Coenagrionoidea)

Hemiphlebioidea

  • Hemiphlebiidae

Lestoidea

  • Chorismagrionidae
  • rabló szitakötők (Lestidae)
  • Lestoideidae
  • Megapodagrionidae
  • Perilestidae
  • Synlestidae

(A vastaggal kiemelt családok egyes fajai Magyarországon is élnek.)

Források

Commons:Category:Damselfly
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlő szárnyú szitakötők témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Egyenlő_szárnyú_szitakötők&oldid=409713”