Egynyári seprence

Egynyári seprence
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales) Család: Őszirózsafélék (Asteraceae) Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae) Nemzetség- csoport: Astereae Alnemzetség- csoport: Conyzinae Nemzetség: Erigeron L. Fajcsoport: Erigeron sect. Phalacroloma Faj: E. annuus
Tudományos név
Erigeron annuus (L.) Pers.
Szinonimák
Szinonimák Aster annuus L. Aster stenactis E.H.L.Krause Cineraria corymbosa Moench Diplopappus annuus Bluff & Fingerh. Diplopappus dubius Cass. Doronicum bellidiflorum Schrank Erigeron annuus f. discoideus Vict. & J.Rousseau Erigeron annuus var. discoideus (Vict. & J.Rousseau) Cronquist Erigeron bellidioides Spenn. Erigeron diversifolius Rich. ex Rchb. Erigeron heterophyllus Muhl. ex Willd. Erigeron strigosus Bigelow Phalacroloma acutifolium Cass. Phalacroloma annuum Dumort. Pulicaria annua Gaertn. Pulicaria bellidiflora Wallr. Stenactis annua (L.) Cass. ex Less. Stenactis annua Cass. Stenactis dubia Cass.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Egynyári seprence témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Egynyári seprence témájú médiaállományokat és Egynyári seprence témájú kategóriát.

Az egynyári seprence (Erigeron annuus) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

Észak-Amerika keleti részéről származik, de mára Európában, így hazánkban is elterjedt. Nyugat-Európában 1635-ben tűnt fel egy botanikus kertben, mint dísznövény. Mára Európa 150 legveszélyesebb invazív növénye között tartják számon (Szabó).

Megjelenése, felépítése

50–100 cm magasra nő. Szára bogernyősen ágas dudvaszár. Alsó levelei széles lándzsásak, majdnem kerekdedek, durván fűrészesek, hirtelen nyélben keskenyedők, a felső levelek keskenyebbek, lándzsásak, ülők. Összetett, sugaras szimmetrikus virágzata csöves és nyelves virágokból áll. A 15–20 mm széles virágok laza sátorozó bogernyőben nyílnak. A több sorban álló pártát igen keskeny, fonalszerű sziromlevelek keretezik. Csöves virágai sárgák, a nyelvesek fehérek. A törzsváltozat nyelves virágai 7–10 mm hosszúak, rendszerint halványlilák, ibolyáspirosak vagy halványkékek. A fészekpikkelyek gyengén szőrösek. Termése kaszat, a termés csúcsán bóbitával. A bóbita szőrei két sorban állnak, de a külső sor sertéi igen rövidek.

Szaporodása

Gyors terjedésének egyik oka, hogy jellemzően ivartalanul szaporodik (az ivaros utódok ritkák). Egy-egy növény akár 10 000 vele genetikailag azonos klón magot is hozhat (Szabó). Magvait a szél terjeszti.

Életmódja, termőhelye

Amint erre neve is utal, egyéves növény. Őshazájában a füves rétek és a préri jellegzetes növénye. Hazánkban vízpartokon, töltéseken, vágásokban, ártéri ligetekben, gyomtársulásokban gyakori (Szabó).

Források

• Soó Rezső – Kárpáti Zoltán: Növényhatározó II. kötet (Tankönyvkiadó Kiadó- Budapest 1968, (Raktári szám: 5205/2. TA 842-i-6771)
• Simon Tibor - Seregélyes Tibor: Növényismeret (NT. Kiadó- Budapest 1998, (ISBN 963-18-8254-3)
• Thomas Schauer – Claus Caspari: Kirándulók növény-határozója (M-érték Kiadó- Budapest 2007, (ISBN 978-963-9693-23-4)
• Erigeron annuus (L.) Pers. Plants of the World Online
• Szabó: Szabó Károly Attila: Invazív gyomok és levéltetvek kapcsolata

További információk

• Youtube.com UltraHD videó a fajról