Ehrenfest-paradoxon

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az Ehrenfest-paradoxon egy merev korong forgásának leírásával foglalkozik a relativitáselmélet szemszögéből. 1909-ben Paul Ehrenfest eredetileg egy ideális merev hengerről értekezett, mely a tengelye körül forog tengelyszimmetrikusan. A lemez sugara, R, mindig merőleges a mozgásra, és így egyenlő az R0 értékkel stacionárius állapotban. A kerülete azonban (2πR) Lorentz-rövidülést (hosszkontrakciót) „szenved” a paradoxon szerint, és kisebb érték lesz, mint nyugalmi állapotban, általában γ tényezővel (Lorentz-tényező). Ennek eredményeként R<R0. A paradoxon tovább mélyül azáltal, hogy a kerületre illeszkedő mérőrúd a hengerrel együtt forog, így az is rövidül. Az Ehrenfest-paradoxon az egyik legrégebben felvetett paradoxon a relativitáselméletben, és hosszú, ellentmondó története van, mely a különböző értelmezésekből adódik.

A paradoxon lényege

Tekintsünk egy R sugarú lemezt, mely állandó ω szögsebességgel forog.

Ehrenfest-paradoxon lemeze

A vonatkoztatási rendszerünk legyen fixen a lemez középpontja. Ekkor a relatív sebesség a kerület bármely pontján ωR. Így a kerület hosszkontrakciót fog szenvedni Lorentz után, 1(ωR)2/c2 érték szerint. De mivel a sugár merőleges a mozgás irányára, a sugárra nem lép fel relativisztikus rövidülés. Ezért: keruletatmero=2πR1(ωR)2/c22R=π1(ωR)2/c2. Ez egy paradoxon, mivel az euklideszi geometria szerint ez pontosan = π.

A paradoxon feloldása

A paradoxon feloldását már 1937-ben megértették, azonban azóta is több szerző különböző egymásnak ellentétes koncepciót állít fel a paradoxon megoldására.[1] Øyvind Grøn szerint a paradoxon abból származik, hogy lehetetlen órákat szinkronizálni egy forgó vonatkoztatási rendszerben.[2] Egy másik megoldás a Langevin–Landau–Lifschitz-féle mértékrendszer alkalmazása a kisméretű forgó testekre.[3]

Kapcsolódó szócikkek

Hivatkozások

Források

További információk