Elisabet Anrep-Nordin

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Elisabet Anrep-Nordin
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságasvéd
HázastársaAz adatok szerializációja sikertelen
GyermekeiBirger Anrep-Nordin
SzüleiFrans Anrep
Foglalkozása
Tisztségecity council member (1910–1914)
KitüntetéseiIdunprize (1915)[1]
SírhelyeStrandkyrkogården (1947. augusztus 13. – , 3 2871-2872)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabet Anrep-Nordin témájú médiaállományokat.

Elisabet Anrep-Nordin, Elisabeth Anrep-Nordin változatban is szerepel a szakirodalomban (Stockholm, 1857. április 21.Göteborg, 1947. augusztus 10.) svéd gyógypedagógus, a halmozottan sérültek gyógypedagógiájának egyik korai művelője.

Életútja

1877-ben szerzett oklevelet Stockholm mellett egy siketek oktatására felkészítő tanfolyamon. A siketek Skara-i iskolájában tanított egy siket-vak leányt és jegyezte el magát ezzel a nehéz feladattal. Külföldön (Angliában, Németországban, Svájcban, Olaszországban és az USA-ban) egészítette ki tanulmányait. Hazatérve Skarában iskolát alapított a halmozottan sérültek számára, később Vänesborgba költözött, ahol 1905-ben munkaotthont és 1906-ban ápolóintézetet is létesített. Intézetét 1922-től átvette a svéd állam, amely Lundban, egy 170 személyt befogadó új épületben kapott helyet. Anrep-Nordin felhasználta és alkalmazta a Fröbel-féle adományokat módszerében, továbbá az ujjábécés Braille-írás-olvasás segítségével tanított. Fontosnak tartotta a tanulók ipari munkára (szövés, kefekötés, kosárfonás stb.) való felkészítését és a változatos, ösztönző, életvidám légkör megteremtését.

Utcanévfelírás latin betűkkel és Braille-írással

Jegyzetek

  1. 3, 2020. augusztus 26., 2077/44293, 1923:1
  2. http://www.finngraven.se/(S(5xn5ei2vr3noiuegxhzazzmp))/DisplayInfo.aspx?id=1280330. FinnGraven.se. (Hozzáférés: 2018. február 10.)

Források

További információk

  • Heese, G.-Wegener, H.: Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 874.