Elisabeth Elliot

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Elisabeth Elliot
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Brüsszel
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Gloucester
Állampolgárságaamerikai
HázastársaJim Elliot
Foglalkozása
Iskolái
  • Prairie College
  • Wheaton College (–1948, BA)
SírhelyeAz adatok szerializációja sikertelen


Elisabeth Elliot (született Elisabeth Howard) (Brüsszel, 1926. december 21.Gloucester, Massachusetts, 2015. június 15.) keresztény író és előadó. Első férje Jim Elliot, akit 1956-ban öltek meg egy missziós útja során az Auca népcsoport területén, Ecuador keleti részén. Később két évre missziós útra ment ahhoz a törzshöz, akik megölték a férjét. Sok év dél-amerikai tartózkodás után visszatért Amerikába, és íróvá lett. Több mint 20 könyvet írt, és előadóként is hírnevet szerzett. Elliot a tudásával és tapasztalataival a '70-es években jelentős hatást gyakorolt az országra.[1]

Életrajz

Belgium-ban született 1926-ban,[2] szülei misszionáriusok voltak, négy fivére és egy lánytestvére volt. Elisabeth testvérei, Thomas Howard és David Howard is írók. Pár hónapos korában családja az USA-béli Germantown (Philadelphia) mellé költöztek.[3] Philadelphia mellett ugyancsak élt Franconia-ban, New Hampshire-ben, Moorestown-ban és New Jersey-ben. Klasszikus görögöt tanult a Wheaton College egyetemen, mert úgy gondolta, ez a leghasznosabb eszköz arra, hogy lefordítsa az újszövetséget egy ismeretlen nyelvre. Ezen az egyetemen találkozott Jim Elliot-tal. Mielőtt összeházasodtak volna, Elisabeth elvégzett egy továbbképzést a Kanadai (Alberta) Prairie Bible Institute-ban, ahol az imacsoportot később tiszteletből róla nevezték el. Jim Elliot és Elsiabeth Howard Ecuador-ba mentek külön-külön hogy a quichua (vagy quechua) indiánokkal dolgozzanak, majd 1953-ban Quito, városában Ecuador-ban összeházasodtak. Mielőtt dolgozni kezdett, sokat hallgatta egy szomszéd nő, Huaorani szavait. Egy évig fogságban tartotta a Huaorani törzs. Azt mondta, hogy vadak és vademberek módjára viselkednek, ugyanakkor a nők szimpatikusak és kedvesek. Lányuk, Valerie (1955–) 10 hónapos volt, mikor apját megölték. Ezek után Elisabeth tovább folytatta szolgálatát a quichua törzzsel még 2 évig. Két huaorani nő (egyikük neve Dayuma), akik a quichua törzs között éltek, tanították meg a Huao nyelvet Elisabeth Elliotnak és korábbi egy misszionáriusnak, Rachel Saint-nek. 1958 októberében Elisabeth Elliot odaköltözött a huaorani törzshöz hároméves kislányával Valerie-vel és Rachel Saint-tel. Az Auca/Huaorani törzs a Gikari törzsi nevet adta Elizabeth-nek, melynek jelentése, harkály. Később visszatért a quichua törzshöz és velük dolgozott 1963-ig, amikor is Valerie hazaköltözött az Egyesült Államokba (Franconia, New Hampshire). 1969-ben Elisabeth hozzáment Addison Leitch-hez a kelet Hemiltoni (Massachusetts) Gordon-Conwell Theological Seminary egyik professzorához. Leitch 1973-ban meghalt. 1974 őszén Elizabeth segédtanár lett a Gordon-Conwell Theological Seminary-on és évekig tanította a "Keresztény Kifejezés" nevű népszerű tantárgyat. 1977-ben hozzáment Lars Gren, kórházi lelkészhez, akivel később együtt dolgozott és utazott. Az 1970-es évek közepe felé stilisztikai tanácsadóként dolgozott a New International Version (NIV) bibliafordító társaságnak. [4] 1981-ben Mrs. Gren-t felkérte a Wenham-i Gordon College a "writer-in-resident" posztra, hogy ossza meg szakmai meglátásait. 1988-tól 2001-ig Elisabeth Gateway to Joy,[5] rádiónál dolgozott, ahol naponta lehetett őt hallani (Lincoln, Nebraska). Általában a következő idézettel nyitotta műsorát: "'Valaki örökkévaló szeretettel szeret téged' – ezt tanítja a Biblia – és ez alatt vannak az örökkévaló karok'. Itt Elisabeth Elliot, a barátod..."[6] A későbbiekben a férjével befejezték az utazásaikat, de továbbra is kapcsolatot tartottak a nyilvánossággal e-mail- en és weboldalakon keresztül. Elisabeth a Massachusetts államban lévő Magnolia-ban halt meg 2015. június 15-én, 88 évesen.[2] Kevéssel halála után Steve Saint az egyik misszionárius fia, akit Jim Eliottal egy időben gyilkoltak meg, a Facebook-os búcsúposztjában írt a végső győzelméről a „demencia miatti eszének elvesztése” felett, és megemlíti, hogy „tíz évig küzdött a betegséggel, amely megfosztotta legnagyobb ajándékától”.[7][8]

Művei

Magyarul

  • Elisabeth Elliot: A Mindenható árnyékában / Jim Elliot: Győztesen a gyöngykapun át; ford. Kisházy Mária; Primo, Bp., 1991
  • Szerelem és tisztaság; ford. Kisházy Mária; Primo, Bp., 1992
  • Nőnek születtél; ford. Kisházy Mária; Hárfa, Eger, 1993
  • Magányosság. Lehet kietlen pusztaság, lehet Istenhez vezető út; Primo, Bp., 1993
  • Biztos fény a messzeségben. Isten vezetése; ford. Kisházy Mária; Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány, Eger, 1993
  • Gondolatok a férfiakról; ford. Balázs Brigitta; Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány, Eger, 1994
  • Feljegyzések az imádságról, a megbocsátásról, Isten akaratának dicsőségéről; ford. Szabados Péter; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1995
  • Út a szenvedésen át. Hogyan fedezzük fel az összefüggést Isten szeretete és a fájdalmaink között; ford. Kövesi Zsuzsa, versford. Lukátsi Vilma; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1996
  • Vademberek a rokonaim; ford. Kisházy Mária; Jó Hír Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1996
  • A dicsőség kapuján át; ford. Kisházy Mária; Jó Hír, Bp., 1996
  • Fegyelem. A hívő élet ábécéje; ford. Kisházy Mária, versford. Lukátsi Vilma; Jó Hír Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1996
  • A szeretet ára; ford. Kisházy Mária; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1998
  • Gondolatok a férfiakról; ford. Miklósné Tóth Sára; átdolg. kiad.; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1998
  • Társkereső; ford. Kisházy Mária; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 1998
  • Áldást örököltek...; ford. Kisházy Mária; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 2001
  • Békességet hagyok néktek; ford. Kasim Seherezádé; "Jó Hír" Iratmisszió, Bp., 2002
  • Az engedelmesség szabadsága. Gondolatok a keresztyén magatartásról és szolgálatról / Biztos helyen; ford. Kisházy Mária; "Jó hír" Iratmisszió Alapítvány, Bp., 2007

Színházi adaptációk, dokumentumfilm

  • 1973-ban mutatták be először a Bridge of Blood: Jim Elliot Takes Christ to the Aucas színházi előadást a Tennessee Temple Universityben
  • 2003-ban Jim és Elisabeth Elliot szerelmi történetén alapuló musicalt mutattak be Love Above All címmel Victoria Concert Hall-ban Singapore-ban. Másodszorra 2007-ben a singaporei University Cultural Centre-ben mutatták be
  • 2006-os End of the Spear filmben Beth Bailey jelenítette meg, Beyond the Gates of Splendor 2002-es dokumentumfilm saját magát játssza (A többi meggyilkolt misszionárius feleségek, és számos Indián is megjelenik)

Jegyzetek

  1. Shellnutt, Kate.
  2. 2,0 2,1 Roberts, Sam (June 18, 2015).
  3. "About" Archiválva 2018. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. "NIV Translators and Editors".
  5. Gateway to Joy Archiválva 2016. január 24-i dátummal az Archive.is-en, Back to the Bible
  6. "The Making of a Missionary" Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, Gateway to Joy, Back to the Bible.
  7. "Missionary Pioneer Elisabeth Elliot Passes Through Gates of S..
  8. Owens, Tiffany (March 8, 2014).

További információk