Emil Jannings
| Emil Jannings | |
 | |
| Született | Theodor Friedrich Emil Janenz Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Strobl |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Halál oka | májtumor |
| Sírhelye | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1914–1945 |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb férfi főszereplő Az elsodort ember, A hontalan hős (1929) | |
.png){kind=small} | |
| Emil Jannings aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Jannings témájú médiaállományokat. | |
Emil Jannings (Rorschach, Svájc, 1884. július 23. – Strobl, Ausztria, 1950. január 2.) Oscar-díjas német színész. Jannings a némafilm korszak legjobb színészei közé tartozott. Hollywoodi kitérője során Oscar-díjat is nyert. Később visszatért Németországba, ahol Adolf Hitler hatalomra kerülése után a Harmadik Birodalom ünnepelt művészei között foglalt helyet.
Fiatalkora
Theodor Friedrich Emil Janenz néven látta meg a napvilágot Svájcban egy amerikai német[1] apa és orosz származású német anya gyermekeként.[2][3] A család rövidesen a németországi Görlitzbe költözött, ahol a színházi pályafutása is elkezdődött. Brémában és Lipcsében is dolgozott mielőtt Berlinbe került vola Max Reinhardt színtársulatához.
Némafilmek
1922-ben találkozott Friedrich Wilhelm Murnauval, akivel gyümölcsöző filmes kapcsolatba került. Először egy Othello feldolgozásban szerepelt, majd Az utolsó emberben. 1925-ben a Tartuffe címszerepében volt látható, majd egy évvel később az Ördögöt alakította a Murnau egyik leghíresebb munkájában, a Faustban. Hollywoodi karrierje is sikeresen indult. Az első Oscar ceremónián Jannings vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot a The Way of All Fleshért és A hontalan hősért. A hangosfilmek betörése viszont letörte amerikai karrierjét, mert az erős német akcentusa nehezen volt érthető. Visszatért Németországba, ahol szerepelt az első jelentős hangos német játékfilmben, a Josef von Sternberg rendezte A kék angyalban Marlene Dietrich partnere volt.
Nemzetiszocialista érában
A Harmadik Birodalomban több filmben is szerepelt, amely a nemzetiszocializmust népszerűsítette. Többször dolgozott együtt Veit Harlannal, a rendszer hű rendezőjével is. 1941-ben Joseph Goebbels propagandaminiszter Az Állam Művésze díjra is nevezte. Marlene Dietrich, akivel korábban jó kapcsolatokat ápolt, ezért a tevékenységéért meggyűlölte őt és mély megvetéssel kezelte.[4] Jannings náci-propagandához kötődő filmjei színvonaluk tekintetében nagyban alulmúlták a korábbi sikerfilmjeit, inkább keltették statikus színpadi előadások lefilmezését, habár Jannings valamelyest megőrizte humoros oldalát.[5] A második világháború és a német vereség után már nem kapott semmilyen színészi munkát, amit az előző rendszerben betöltött helyével indokoltak.
Visszavonulása és halála
1945-ben kényszerű visszavonulása után Ausztriába költözött Salzburg mellé. 1947-ben megkapta az osztrák állampolgárságot is. 1950-ben hunyt el 65 évesen májrákban. Az Oscar-díja ma a berlini Filmmúzeumban tekinthető meg.
Fontosabb filmjei
- 1924 - Az utolsó ember (Der letzte Mann) - Hotelportás
- 1925 - Varieté - Huller
- 1925 - Tartuffe - Tartuffe
- 1926 - Faust - Mephisto
- 1927 - The Way of All Flesh - August Schilling
- 1928 - A hontalan hős (The Last Command) - Dolgorucki tábornok
- 1930 - A kék angyal (Der blaue Engel) - Prof. Immanuel Rath
- 1937 - Az uralkodó (Der Herrscher) - Matthias Clausen
- 1939 - Robert Koch, a halál legyőzője (Robert Koch, der bekämpfer des Todes) - Dr. Robert Koch
- 1941 - Kruger apó (Ohm Kruger) - Kruger apó
- 1942 - Az elbocsátás (Die Entlassung) - Bismarck
Díjak és jelölések
- díj: legjobb férfi főszereplő - The Way of All Flesh, A hontalan hős (1929)
- díj: legjobb férfi főszereplő - Az uralkodó (1937)
Jegyzetek
- ↑ Emil Jannings (Filmportal)
- ↑ Roman Rocek: Die neun Leben des Alexander Lernet-Holenia. Eine Biographie. Böhlau, Wien u.a. 1997; ISBN 3-205-98713-6. S. 186
- ↑ Frank Noack: „Jannings. Der erste deutsche Weltstar”. Collection Rolf Heyne, München 2012
- ↑ MARLENE (Stranger than fiction)
- ↑ Hans-Gerd Happel (1984): Der historische Spielfilm im Nationalsozialismus, R. G. Fischer Verlag, Frankfurt. 28. o.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil_Jannings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
