Engraulis encrasicolus

Engraulis encrasicolus
Olaszországban egy raj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Clupeomorpha Rend: Heringalakúak (Clupeiformes) Család: Szardellafélék (Engraulidae) Alcsalád: Szardellaformák (Engraulinae) Nem: Engraulis G. Cuvier, 1816 Faj: E. encrasicolus
Tudományos név
Engraulis encrasicolus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Anchoa guineensis (Rossignol & Blache, 1961) Anchoviella guineensis Rossignol & Blache, 1961 Clupea encrasicolus Linnaeus, 1758 Engraulis amara Risso, 1827 Engraulis argyrophanus Valenciennes, 1848 Engraulis capensis Gilchrist, 1913 Engraulis encrasicholus (Linnaeus, 1758) Engraulis encrasicholus ponticus Aleksandrov, 1927 Engraulis encrasicolis (Linnaeus, 1758) Engraulis encrasicolus russoi Dulzetto, 1947 Engraulis encrassicolus (Linnaeus, 1758) Engraulis engrasicholus (Linnaeus, 1758) Engraulis engrasicolus (Linnaeus, 1758) Engraulis guineensis (Rossignol & Blache, 1961) Engraulis japonica (non Temminck & Schlegel, 1846) Engraulis japonicus (non Temminck & Schlegel, 1846) Engraulis meletta Cuvier, 1829 Engraulis russoi Dulzetto, 1947 Engraulis vulgaris Nilsson, 1832 Engraulus encrasicholus (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Engraulis encrasicolus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Engraulis encrasicolus témájú médiaállományokat és Engraulis encrasicolus témájú kategóriát.

Az Engraulis encrasicolus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a szardellafélék (Engraulidae) családjába tartozó faj. Nemének a típusfaja.

Előfordulása

Az Engraulis encrasicolus elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti része; Norvégiától Kelet-Angliáig, délen pedig a Dél-afrikai Köztársaságig. Az Atlanti-óceán és az Északi-tengeren kívül még megtalálható a Balti- (Észtország partjainál), Földközi-, Fekete- és az Azovi-tengerekben is. A Szuezi-csatorna közelében is vannak állományai.

Megjelenése

Ez a halfaj általában 13,5 centiméter hosszú, de akár 20 centiméteresre is megnőhet. 4-12,5 centiméteresen felnőttnek számít. A fiatalnak ezüstös sáv fut az oldalán, amely idős korára eltűnik.

Életmódja

Nyílt tengeri halfaj, de a brakkvizet is megtűri. Általában 0-400 méteres mélységek között tartózkodik. Nagy rajokban él. Tápláléka főleg plankton. Nyáron északabbra vándorol, télen visszatér megszokott helyére. Legfeljebb 3 évig él.

Szaporodása

Az Engraulis encrasicolus áprilistól novemberig ívik, főleg a melegebb hónapokban; ilyenkor beúszik a torkolatokba és lagúnákba. Az ikrák ellipszis alakúak, és körülbelül 50 méter mélységben lebegnek. Ívás után, 24-65 órára kikelnek az ivadékok.

Felhasználása

Az Engraulis encrasicolusnak, ipari mértékű halászata folyik. E halat főleg csaléteknek használják. Az ember frissen, szárítva, füstölve vagy konzervként használja.

Források

• Engraulis encrasicolus (Linnaeus, 1758) FishBase
• Whitehead, P.J.P., G.J. Nelson and T. Wongratana, 1988. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (Suborder Clupeoidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/2):305-579. Rome: FAO.