Eos
Eos | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Koronás vöröslóri (Eos histrio)
| ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Eos témájú médiaállományokat és Eos témájú kategóriát. |
A vöröslóri (Eos) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó nem.[1][2]
Rendszerezésük
Nevét Éószról ( a görög mitológiában a hajnal istennője) kapta, mert fajai vörösek. A nemet Johann Georg Wagler német ornitológus írta le 1832-ben, az alábbi 6 faj tartozik ide:[3]
- Malukui vöröslóri (Eos bornea)
- Kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia)
- Koronás vöröslóri (Eos histrio)
- Kékcsíkos vöröslóri (Eos reticulata)
- Félmaszkos vöröslóri (Eos semilarvata)
- Csuklyás vöröslóri (Eos squamata)
Előfordulásuk
Indonézia tartozó szigeteken honosak. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények. Állandó nem vonuló fajok.
Megjelenésük
Testhosszuk 24-31 centiméter körüli. Farka rövid és lekerekített. Tollaik csúcsa többnyire sötétebb.
Életmódjuk
Kizárólag folyékony táplálékon élnek, nektáron, virágmézen, fák és gyümölcsök nedvein. A nyelvük csúcsán ülő szemölcsökből piciny, szálkaszerű nyúlványok ágaznak ki.[4]
Képek
-
Malukui vöröslóri
(Eos bornea) -
Kékfülű vöröslóri
(Eos cyanogenia) -
Koronás vöröslóri
(Eos histrio) -
Kékcsíkos vöröslóri
(Eos reticulata) -
Félmaszkos vöröslóri
(Eos semilarvata) -
Csuklyás vöröslóri
(Eos squamata)
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. október 29.)
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 72. o. (1987). ISBN 963 233 126 5