Fürgetetvek
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Alrendek | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fürgetetvek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fürgetetvek témájú kategóriát. |
A fürgetetvek avagy fatetvek, kéregtetvek (Psocoptera) az egyszerűsödött szárnyas rovarok közé sorolt Condylognatha öregrendjének egyik rendje.
Származásuk, elterjedésük
A perm időszakban (295–248 millió évvel ezelőtt) jelentek meg. Számos kövületüket borostyánkövek őrizték meg. Hosszú fejlődésük eredményeként a sarkvidékek kivételével a Föld minden részén elterjedtek. Hozzávetőleg 5600 ismert fajukból Magyarországon mintegy 70 él.
Megjelenésük,felépítésük
1–10 mm hosszú, jellegzetesen fürgén mozgó rovarok. A fejük jól elkülönül. Csápjuk hosszú, fonalas. Összetett szemeik oldalt ülnek — általában nagyok,de némely fajoké elcsökevényesedett. Szájszervük kevés kivételtől eltekintve rágó típusú. Nyálmirigyeik egy része szövőmiriggyé módosult. A szárnyas fajoknak 3 pontszeme is van, előtoruk fejletlen, közép- és utótoruk pedig összenőtt. A szárnyatlan fajokról a pontszemek rendszerint hiányoznak, az előtor normálisan fejlett, a torszelvények általában szabadok. Járólábaik többnyire vékonyak, mérsékelten hosszúak. Legtöbbjüknek két pár hártyás szárnya van, de vannak rövid, illetve csökevényes szárnyú, sőt szárnyatlan fajok is — olyannyira, hogy többségük röpképtelen, mert szárnyai apró pikkelyekké csökevényesedtek. Mivel szájszerveik a legkevésbé módosultak az eredeti rágó típushoz képest, gyakran a legprimitívebb hermipteroid rendnek tekintik őket.
Életmódjuk, élőhelyük
Általában szabadon élnek nyirkos élőhelyeiken, így az avarban, kövek alatt vagy a növényeken — a leggyakrabban fákon és bokrokon, többnyire azok kérgén vagy kérge alatt. Az Archipsocidae család egyes fajai csapatosan élnek selyemszövedékükben; a selymet különleges ajakmirigyeik termelik. Legalább egy ausztráliai faj fába fúrt lukakban él. Nem élősködőek. Kis növényi szervezetekkel (moszatokkal, zuzmóval), valamint penész- és rozsdagombákkal táplálkoznak. A röpképes fajok szárnyaikat nyugalmi helyzetben háztetőszerűen a potroh fölött tartják. Többségük petékkel szaporodik, de ismertek elevenszülő fajaik is. Epimorfózissal fejlődnek — ez azt jelenti, hogy a kikelő ivadék testszelvényeinek száma megegyezik a felnőtt állatéval (imágóéval), amelyre külseje és életmódja is hasonlít. A felnőtt méretet fokozatosan, külön fejlődő, szelvényszerző szakaszok beiktatása nélkül éri el.[1]
Rendszertani felosztásuk
A rendbe az alábbi alrendek és alrendágak tartoznak 1. zugtetű-alkatúak (Trogiomorpha) két alrendággal:
- Atropetae
- Lepidopsocidae
- Psoquillidae
- Szárnyatlan zugtetű-félék (Trogiidae)
- Psocathropetae
2. kéregtetű-alkatúak (Troctomorpha) két alrendággal:
- Amphientometae 2 öregcsalád
- Amphientomoidea – 1 család
- Electrentomoidea – 5 család
- Nanopsocetae – 3 család
3. fatetű-alkatúak (Psocomorpha)
- Caeciliusetae 2 öregcsalád és 5 család
- Asiopsocoidea 1 család
- Caeciliusoidea 4 család
- Epipsocetae 5 család
- Homilopsocidea 11 család
- Psocetae 4 család
- Hemipsocidae
- Myopsocidae
- Psilopsocidae
- Foltos fatetűfélék (Psocidae)
Jegyzetek
- ↑ Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 182.
Források
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Fok.hu
- Christopher O'Toole: Rovarok, Magyar kiadás © Novum kiadó, 2008. ISBN 978-963-9703-49-0
- ELTE - Állatrendszertani gyakorlatok (125. oldal) (pdf) pp. 403
