Fear and Whiskey
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
The Mekons Fear and Whiskey | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1985 | |||
Felvételek | 1984–1985 | |||
Stílus | post-punk, alternatív country | |||
Hossz | 35:13 | |||
Kiadó | Sin Records | |||
Producer | Mekons | |||
Kritikák | ||||
| ||||
Mekons-kronológia | ||||
| ||||
Az 1985-ös Fear and Whiskey a The Mekons nagylemeze. Ezt tartják az első alternatív country albumnak, mivel ötvözte a punk-ot a countryval. A kritikusok méltatták, nagy kereskedelmi siker volt. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az album dalai
Cím | Szerző(k) | Hossz | |
---|---|---|---|
1. | Chivalry | Mekons | 4:03 |
2. | Trouble Down South | Mekons | 4:15 |
3. | Hard to Be Human Again | Mekons | 3:58 |
4. | Darkness and Doubt | Mekons | 5:15 |
5. | Psycho Cupid (Danceband on the Edge of Time) | Mekons | 2:52 |
6. | Flitcraft | Mekons | 3:23 |
7. | Country | Mekons | 2:54 |
8. | Abernant 1984/1985 | Mekons | 2:21 |
9. | Last Dance | Mekons | 3:13 |
10. | Lost Highway | Leon Payne | 3:13 |
Közreműködők
- Jacqui Callis – ének
- Jim Chapman – adminisztráció
- Lu Edmonds – basszusgitár
- John Gill – hangmérnök, történelmi kutatás, keverés
- Steve Goulding – dob
- Tom Greene – gitár, zongora, vokál
- Tom Greenhalgh – keverés, vokál
- Suzie Honeyman – vonós hangszerek
- John Ingledew – fényképek
- Jon Langford – gitár, hárfa, vokál
- Ken Lite – basszusgitár, ritmusgitár, vokál
- The Mekons – producer
- Terry Nelson – Walkie Talkie
- Shelagh Quinn – hangmérnök
- Dick Taylor – gitár
- Mark White – konzultáns
- Robert Sigmund Worby – dob
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fear and Whiskey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.