Fehértorkú ölyv
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Buteo albigula Philippi, 1899 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú ölyv témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú ölyv témájú kategóriát. |
A fehértorkú ölyv (Buteo albigula) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Rodolfo Amando Philippi német-chilei ornitológus írta le 1899-ban.[3]
Előfordulása
Az Andok hegységben, Argentína, Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések, valamint ültetvények. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
A testhossza 48 centiméter, szárnyfesztávolság 84-102 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszám 670-6700 példány közötti. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
