Fekete kajmán
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kézben tartott fiatal példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Melanosuchus niger (Spix, 1825) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete kajmán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete kajmán témájú médiaállományokat és Fekete kajmán témájú kategóriát. |
A fekete kajmán (Melanosuchus niger) a hüllők (Reptilia) osztályának krokodilok (Crocodilia) rendjébe, ezen belül az aligátorfélék (Alligatoridae) családjába és a kajmánformák (Caimaninae) alcsaládjába tartozó Melanosuchus nem egyetlen élő faja.
Előfordulása
Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana és Peru területén honos. Természetes élőhelyei, tavak, folyók, mocsarak és elárasztott területek.
Megjelenése
Testhosszúsága általában 3-4,5 méter, de elérheti az 5-6 méteres hosszúságot is.[1][2][3] A legnagyobb termetű kajmán, az egyetlen, amely képes lenne megölni egy embert. Hosszú, széles arcorra van, hátán hosszanti bordák sorakoznak. Nagy mérete miatt, más kajmánokkal ellentétben, gyakran fogyasztják a húsát, amely Dél-Amerikában több helyütt kedvelt csemege.
Életmódja
Éjjel vadászik, halakból, kétéltűekből, hüllőkből, emlősökből és madarakból álló táplálékára.
Szaporodása
Fészekalja 50-65 tojásból áll.
Jegyzetek
- ↑ Black Caiman (Melanosuchus niger). Crocodilian Specialist Group. Retrieved on 2013-04-13.
- ↑ Melanosuchus niger Black caiman. Animal Diversity Web. Retrieved on 2013-04-13.
- ↑ Archivált másolat. [2017. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 5.)
- Határozó kézikönyvek: Mark O'Shes, Tim Halliday-Hüllők és kétéltűek
